Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám
A BIBLIAOLVASASROL Ahhoz, hogy valaki úgy igazán megszeresse az Úr Jézust, legjobb eszköz a Biblia naponkénti áhítatos és imádságos olvasása. Elviselhetetlennek tartanám, hogy akárcsak egyetlen napot is eltöltsek a Biblia szívből jövő imádság melletti olvasása nélkül. Hogyha valóban áhítattal, buzgó imádsággal olvasom a Bibliát, egyre nagyobb békességet és örömöt nyerek belőle, több erőt és kitartást kapok a bűn, a világ és a Sátán elleni harcokhoz, több utálatot minden bűnnel szemben, és több szeretetet az Úr Jézus iránt, több boldogságot és bizonyosságot az örök élet reménységében, ezért a bibliaolvasásnak ezeket az áhítattal teljes óráit a világ semmiféle öröméért sem adnám oda. Nem szeretnék, de nem is volnék képes élni ebben a világban, nem bírnám ki e földi életet az én szeretett, drága Bibliám nélkül. Amikor hibás voltom és tökéletlenségem lehangol, amikor szomorúvá tesznek a bűneim, amikor lelkem vigasztalás után sóvárog, akkor is a Bibliámhoz fordulok. Ezt teszem örömömben és szenvedésben, bánatomban és gondjaim között, gyengeségemben és a nyomorúság idején; és a Biblia segít nekem mindent elhordozni, mindenben győzni, mindent hinni, mindent remélni és mindent eltűrni. Ó, aki nem olvassa naponta a Bibliát, az egyáltalán nem is tudhatja, milyen felülmúlhatatlan kincsünk van Istennek ebben a drága beszédében! Louis Harms (1808-1865) Háromféle módon Az itt következő leírás a bibliaolvasás háromféle módját illusztrálja, de csak egy az, amelyikkel az olvasó ismeretet és hasznot nyer. A néhai H.P. Baker, az illusztrációk mestere leírt három dolgot, amit egy kertben a növények és virágok között látott. Az első egy lepke volt. Rászállt egy szép virágra, ott ült néhány másodpercig, majd átment egy másikra, látott és érintett sok szép virágot, de nem húzott hasznot belőlük. Utána jött egy botanikus egy nagy jegyzetfüzettel és mikroszkóppal. Eltöltött egy bizonyos időt minden virág és növény fölött, és terjengős jegyzeteket készített mindegyikről. Amikor azonban befejezte, a tudása el volt zárva a jegyzetfüzetbe, és nagyon kevés maradt a fejében. Aztán egy méh jött, rászállt egy-egy virágra és eltöltött egy bizonyos időt mindegyiken, de virágporral megterhelve távozott. Üresen jött és tele távozott. Vannak, akik olvassák a Bibliát, egyik kedvenc résztől mennek a másikig, de keveset kapnak az olvasás folyamán. Mások igazán tanulmányozzák és jegyzeteket készítenek, de valójában nem értik meg az írás tanítását. Néhányan pedig, mint a méhecske, elidőznek az Ige mellett, belemélyednek, többször elolvassák míg szívükkel megértik; és az táplálja elméjüket bölcsességgel és életüket mennyei édességgel (Zsolt 19,8; Jn 7,16; 2Pt 1,2-3). Egy hivő ember szívesen látogatta a testvéreket otthonaikban, hogy gyakorolja a közösséget és Isten dolgairól beszélgessenek. Egy napon meglátogatott egy bányászt, mivel bányavidéken volt. Késő délután volt, a bányász már visszatért a munkából, megfürdött, átöltözött és viseltes Bibliájának tanulmányozásába mélyedt. »Nos, János, hol gyűjtögetsz ma?«, kérdezte a látogató. »A Róma 8-ban«, válaszolta János. Néhány héttel később ez a testvér ismét meglátogatta a bányászt, és mint általában, most is bibliatanulmányozásban találta, és még mindig a Róma 8-nál. »Miért olvasod ezt, János? Ebben a fejezetben ástál akkor is, amikor néhány héttel ezelőtt itt voltam.« A bányász azt válaszolta: »Igen, testvérem, aknát ások itt.« 20
