Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám

Mennyei csatornák »Ez az, aki ott volt a gyülekezet előtt a pusztában, atyáink és az angyal között, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen: ő vette át az élő igéket, hogy átadja nekünk« (Csel 7,38). Áldott emberek a mennyei csatornák. Élő Igéket vesznek, nem vész el kezükön, to­vábbadják. Ugyanolyan szomjúsággal ad­ják tovább Isten népének, amilyen szomjú­sággal a maguk számára veszik. Sőt, ami­kor önmaguknak szomjúhozzák az élő Igé­ket, már akkor is, abban a szomjúságban benne ég az is, hogy igyék majd bőven abból az élő Igéből Istennek egész vándorló népe, a tikkadt pusztai sereg. Ezek az emberek nem oázisokban élnek, nem ké­nyelmes otthonok Istennek hálálkodó tét­len emberei ezek, hanem ott vannak a gyülekezetben és ott vannak a pusztában. Ott vannak a Sinai félelmes lángjai között, ott vannak, ahol ítélet dübörög és kegye­lem sugárzik. Isten közelében vannak, az Úr jelenléte életük egyetlen forrása. Áldott legyen Isten ezekért az emberekért! Isten irgalma mindig ajándékoz olyan em­bereket, akik megvetik Egyiptom királyi palotáit, gyönyörködnek a Krisztusért vi­selt gyalázatban, és meghalnának, ha az Úrnak pusztai népétől el kellene szakad­­niok. Nem akarnak egy másik Izráel ősévé lenni, hanem ezt akarják szolgálni, amely most annyi makacssággal vándorol. Élj Urad közelében! Az élő Igék vételének első feltétele ez. Engedd magad átvilágíta­ni, engedd magad földre sújtani és engedd felemeltetni. Nyújts alkalmat Istennek ar­ra, hogy jelenlétének egész gazdagságát kiárassza reád. Hatalmas az Isten arra, hogy reád árassza minden kegyelmét. Mi­lyen leroskasztó felemeltetés ez! Sohase vedd le szemed a pusztai népről. Te nem vagy egyedül. Legfőbb dolgod nem saját dolgaid, hanem Isten népének a sorsa. Micsoda kis hitvány sereg ez sokak szemé­ben, de Urad azt vallotta, hogy úgy őrzi féltve, mint kicsinyeit a fészkén fel-felreb­­benő sas. Te sem tehetsz másként. Ennek a népnek élő Igékre van szüksége. Csak ez tartja meg az úton. Izráelt nem a manna éltette, hanem Istennek vezetése és oltalma. Ez alatt a vezetés és oltalom alatt jutott csak a mannához is. A manna - Istentől távol - a halál. Hiába van csendes­óra, hiába imádság, ha nem élek Isten jelenlétében, hogy élő Igéket adjon ne­kem, meghaltam. Tegyen Isten téged élő csatornává népe számára. Amit vettél, add tovább ugyanolyan szent elevenségben, amint kaptad. Amit láttál, lássák testvéreid is, ami neked édes volt, mint a méz, amikor átadod, nekik se legyen keserű, hanem édes. Ha megkeserít ez a nép, akkor se hagyd abba az élő Igéknek vételét és áldott átadá­sát. Mózes sohasem lehet más, mint a víz­ből kihúzott, saját ökleitől Isten kegyelmé­ből negyven évig megszabadult ember, aki 80 éves korában kezd el járni, és mindjárt egy félmilliós nép vezetése bízatik rá. Mózes leütötte az egyiptomi felügyelőt, de nem ütött meg soha egyetlen izráelitát sem. Ne használd ökleidet még nagy háborgá­saidban sem a pusztai nép ellen, mert bírája az Úr az ő népének. Kóré elvész, s elnyelik a mélységek Abirám seregeit. Vedd az élő Igét, mennyei csatorna vagy. Vedd és add át Isten népének. Ez a gyönyö­rűségek gyönyörűsége. Z.J. Egy hitetlen ember nemrégiben a Bib­liáról beszélve azt mondta, hogy manapság teljesen lehetetlen hinni bármely könyv­ben, melynek szerzője ismeretlen. Egy ke­resztyén megkérdezte, hogy vajon a szor­zótábla írója ismert-e. »Nem«, válaszolta. »Akkor természetesen Ön nem hisz ben­ne.« »0 igen« - válaszolta a hitetlen, »hi­szek benne, mert jól használható.« »A Biblia is«, volt a felelet. A hitetlen erre nem tudott mit mondani. 21

Next

/
Thumbnails
Contents