Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám
tartják szentségnek. Míg mások abban hisznek, hogy átváltoznak a jegyek, és azt már igazán szentségnek kell tekinteni. Vannak, akik több szentséget is tartanak a felsorolt kettőnél. Vannak, akik azt hiszik, hogy a pünkösdi csodaerők ma is éppen úgy érvényben vannak, mint annak idején. A színek és árnyalatok kavalkádját nézve, minden letargikus gondolat nélkül bátran mondhatjuk, hogy az EGY HIT ezen a földön külső megjelenésében soha nem lesz látható. Az éjszaka egyre sötétebb lesz és Urunk szavai egyre aktuálisabbak: »De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?« (Lk 18,8). A fejezet 13. versének vizsgálatánál még visszatérünk a »hit egységének« kérdéséhez, ezért most lépjünk tovább: EGY KERESZTSÉG. Már maga a keresztség szó is vitát vált ki az egyházak, gyülekezetek között. Keresztség vagy bemerítés? Felnőttkorban vagy gyermekkorban? A magyar nyelvben az elmúlt ezer év alatt a szlávoktól átvett szó általános jellegű kifejezéssé vált. Ha nem egyértelmű egy mondatban, hogy milyen fajta keresztelési módról van szó, akkor ezt külön meg kell kérdeznünk. Először is vizsgáljuk meg az itt szereplő görög baptiszma szót. Ennek alapjelentése bemártottság. A baptó ige főnévi alakja. Egyik bibliai lexikonban a következő megállapítást olvashatjuk: »A baptidzó ige = bemártani, bemeríteni, a bató ige gyakorító vagy műveltető formája. Egy tárgy ismételt bemártása egy folyadékba; ceremoniális megmosdás vagy megtisztítás (Mk 7,4 és Lk 11,38). A vallásos jellegű bemerítés szellemi megtisztulásért történik, és gyakorlata visszavezethető a mózesi törvényekig, 3Móz 14,8-9; stb. A prozeliták bemerítése is a megtisztulással kapcsolódik össze. Az ószövetségi gyakorlatban a megtisztulni akaró maga merült a vízbe, 2Kir 5,14. János gyakorlatában az volt a szokatlan, hogy ő végezte a bemerítést másokon (Mt 3,6). János vízbe merített be a bűnök nyilvános megvallása után, tehát ez a bűnbánat, megtérés keresztsége, bemerítése volt (Mk 1,4; Csel 19,4; stb.), és a királysággal volt kapcsolatban. Az apostolok is ezt a vonalat vitték tovább azzal a különbséggel, hogy pünkösd után a Szellem-bemerítést is megkapták, az ezzel járó ajándékokkal együtt, Csel 2,38. A Cselekedetek könyvében leírt események idején a víz- és a Szellem-keresztség, (-bemerítés) együtt volt jelen. Kezdetben először a víz-bemerítés történt meg, azután kapták a Szellemét, de később a Szellem került előtérbe. Pál apostolnál már a hangsúly a »Krisztus-ba« (Gal 3,27); vagy »Krisztus Jézus-bű« (Róm 6,3) történő bemerítésre tolódott át. Ez szellemi, a közeg már nem a víz, hanem »Krisztus Jézus és az Ő halála«, amire világosan utal a -ba rag. Igen lényeges a bementeni ige különböző prepozíciókhoz (viszonyszókhoz) való kapcsolódásának megkülönböztetése, mert az világosan jelzi, hogy milyen »elembe« vagy »állapotba« történik a bemerítés. Nem mindegy, hogy valaki nevé-be (tehát az illető személybe, a vele való azonosulásra) történik meg szellemi módon egy bemerítés, vagy valaki nevé-ben (azaz a fizikai cselekmény mögött a megnevezett teljhatalma áll). A baptiszma, amit a keresztelés, bemerítés szóval adunk vissza, többet jelent a mai értelemben vett bemerítésnél. A baptiszmosz eredménye, hatása, a bemerítés következményeként beállott állapot. Erre utal a görög -ma végződés. Pál »egy bemerítését« (Ef 4,5), azaz a bemerítés eredményét, hatását az lKor 12,13 alapján értelmezhetjük: »mert egy Szellem-ben mi mindnyájan egy test-be meríttettünk be«. Tehát a Szellem az az elem, amibe meríttettünk, az egy test pedig az ennek eredményeként előálló állapot.« Nem kívánunk döntőbíró lenni a keresztség, bemerítés kérdésében, ezért a lexikonból vett 123
