Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám
meghatározást mindenki egyéni elbírálására bízzuk. Az EGY TEST-be, egy testté történő bemerítést, azonosulást azonban csak az EGY SZELLEM tudja elvégezni. Ennek tudatos vállalása soha nem lesz elválasztófal testvér és testvér között. Ez az egységet munkálja. A Szellem egységének hetedik meghatározója az Efézusi levélben az EGY ISTEN ÉS ATYA (4,6). Ha egy az Isten, ez nem volt új keletű a zsidó-keresztyén számára. Kicsi gyermekkoruk óta naponta hallották a nagy Igét, ami szívükbe, elméjükbe kellett hogy vésődjön: »Halld meg Izráel: Az ÚR (Jahve) a mi Istenünk, egyedül az ÚR (Jahve)!« (5Móz 6,4). Az a meghatározás azonban, hogy az egy Isten »mindeneknek Atyja«, már félreérthető volt. Isten szándéka az, hogy az eonok (világkorszakok) alatt a fiúság állapotába visszavigye a bukott emberiséget. Ennek megvalósulását ma még csak homályosan látjuk és tudjuk elképzelni. Számunkra nem is ez a döntő, hanem az, hogy a szent Isten és a bűnös ember között atyai és fiúi viszony csak úgy jöhet létre, ha az ellenségeskedés, a lázadás, a bűn eltűnik. Ehhez Megváltóra volt szükség, mert az ember önerejéből csak a távolságot tudta növelni. Csak a bűnei bocsánatát vett, újjászületett ember mondhatja Istennek, hogy Atyám. Ő csak azoknak Atyja. A további meghatározások így válnak világossá: »ő van mindenek felett« (4,6). Ez, gondolom, nem igényel magyarázatot. A következő: »és mindenek által«. Az Ő atyasága úgy valósul meg, teljesedik ki, hogy a fiakon keresztül végzi ezt a munkát. Kezdetben az ősegyházban minden egyes tag misszionárius volt. Az Úr bátor bizonyságtevője, ha kellett a vértanúságig. A ma szekularizálódott, elvilágiasodott egyházai, gyülekezetei csak úgy léphetnek ki lanyhaságukból és végezhetnek eredményes munkát a világban, ha tagjaik élő, Szellemmel átitatott, fáklyaként lobogó tagok lesznek. Csak ilyen tagok lesznek képesek lángoló szeretettel, hittel tanúskodni arról, hogy a szent, a bűn miatt haragvó Isten Krisztusban Atyánkká lett. A harmadik meghatározás: »mindenekben«. Csodálatos az, hogy nemcsak Krisztus van bennünk, hanem az Atya is. Az Ó dicsősége akadálytalanul fog átragyogni szellemi testünkön. Ennek azonban már halandó testünkben is meg kell nyilvánulnia: »Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát az Istent testetekben« (lKor 6,2). E drága kincsek megtartására buzdított az apostol a Szellem egységének megtartásával a békesség kötelékével. Ma még ajándékai töltenek el bennünket örömmel, de közel az idő, hogy jelenlétének, jelenlétében örvendezhetünk. M. S. ŐSZI DAL Hús szél sodorja már a levelet, a pirosat, a rézszínűt, a sárgát. Könnyet ejthetnél, mint a kisgyerek, ha most velem az őszi erdőt járnád. Azt mondhatnád: Halál! Szomorúan simogathatnád a lehullt levélkét. De a ritkuló lombú fák alatt gyermeki, jó vigasszal melléd lépnék. Nézd, jobban látni az eget. A lomb zöld sátora szemünk elől befödte. Alatta jártunk, enyhe árny takart: az ég ott kéklett, sugárzott mögötte. De most, mi tegnap szépség, ragyogás, szín, élet volt, mind az erdő avarja. Mégse sirassuk, ha porba hull, mi az eget előlünk eltakarja. Túrmezei Erzsébet (»Reméljetek velem«) 124
