Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám
BIBLIAI SZIMBÓLUM Föld, agyag = földi-hústesti érzület, múlandóság, értéktelenség Jak 3,14-17 szembeállítja a kétféle bölcsességet. A »felülről való bölcsesség«-nek nyolc tulajdonságát sorolja fel. Az »alulról való bölcsesség« ezzel szemben földi, testi (itt: pszichikai-lelki). Krisztus keresztjének ellenségeiről mondja Pál, hogy a földiekkel törődnek (Fii 3,19). A Kol 3-ban int bennünket, hogy öldököljük meg tagjainkban, ami földi (5.v.), és ne a földiekkel törődjünk (2.v.). Látjuk tehát, hogy a föld és a földiekkel való törődés ellentétben van Istennel és a szellemiekkel való törődéssel, tehát hústesti, múlandó és értéktelen. A föld meg nem újult állapotában nem állhat meg Isten színe előtt (Jel 20,11). Ezért azokat, akik »a földön laknak«, azaz érzületük és törekvésük a földiekre irányul, különösen fenyegeti az ítélet. Olvasd: Jel 6,10; 8,13; 11,10; 13,8.14; 14,6; 17,2.8! A második, a mennyből származó szellemi emberrel, Krisztussal szembeállítja az lKor 15,47 az első, a földről származó lelki embert, Ádámot. A 2Kor 4,6 a mi nyomorúságos testünket földből való (cserép) edénynek nevezi. A földbe esett és abban elhaló gabonamag a halandó hústestbe alászálló Istenfiának képe, aki életét önként halálba adta (Jn 12,24). A Dánielnek megmutatott világbirodalmak közül a negyedik képe vas- és agyaglábujjakban végződik (Dán 2,42). Ez egyfelől az ember keménységét és erőszakosságát, másfelől értéktelenségét és testiségét ábrázolja. Aki gonosz szívét gyújtó szavak mögé rejti, a Péld 26,23 szerint hasonló az ezüstsalakkal beborított agyagedényhez. Ebből újra csak az tűnik ki, hogy a föld a hústesti dolgok jelképe. Izráel fiai színaranyat értek, azaz Isten hűségének tanúbizonyságául voltak rendelve. Hűtlenségük és engedetlenségük miatt azonban most csak agyagedényeknek tekintik őket, ahogy ezt a JSir 4,2-ben olvassuk. Jób 4,19 az embert az angyalokkal ellentétben »sárházak lakói«-nak nevezi, kiknek alapjuk a porban van. Jer 18,6-ban Isten fazekasnak nevezi magát, kinek kezében a nép nem több, mint akarat nélküli agyagtömb a formázókorongon. Amint a fazekas szétmorzsolja az agyagot, úgy tapossa szét egykor majd az istentelen fejedelmeket agyag gyanánt (Ézs 41,25). Az egykori fényes csillag, a hajnal fia, aki Isten csillagai fölé emelte trónját, és a Magasságoshoz akart hasonló lenni, a földre vettetik, azaz átadatik a múlandóságnak és az alantas érzületeknek (Ézs 14,12—14). Mikor az írástudók és a farizeusok bevádolták az Úrnál a házasságtörő asszonyt, Jézus lehajolt, és a földre írt (Jn 8,1—8). Az Úr akkor nyilván a Jer 17,13-ra gondolt, ahol ezt olvassuk: »Akik elpártolnak tőlem, a porba íratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat.« És mégis a mi csodálatos és nagykegyelmű Istenünk szövetséget kötött a földdel (lMóz 9,13), felszólítja a földet, hallja meg szentséges szájából jövő ígéreteit (5Móz 32,1), és abban leli kedvét, ami a megmentést és az életet szolgálja (Ez 18,23; 33,11), nemcsak az egekben, hanem a földön is (Zsolt 135,6). Karácsony Új tavasz hajnalán nyílt virág. Fagyos földön az ég forró csókja, gyógyító fényű világosság. Áldott tettekben szelídült szeretet, jóságos kézben börtönajtókulcs. Erős létra az ég és a föld között, poklon, halálon, mindenen áttörő örök kegyelem. V. L. 119
