Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 4. szám

SZERELEM * HAZASSAG * CSALAD Keresztyén nevelés - mit is jelent ez? Gyermekeket keresztyén módon nevelni nem jelenti azt, hogy egy gyermeket ke­resztyénné lehet nevelni. Egyetlen embert sem lehet keresztyénné tenni vagy keresztyénné nevelni. Ez egye­dül a Szent Szellem dolga. A Szent Szellem, aki az ember szívét megérinti, képes azt meggyőzni bűnéről, megváltatlanságáról és az Istennel való megbékülés szükségessé­géről. És amikor egy ember elismeri ezt a szükségességet és engedi magát megbékíte­ni Istennel, kérve Jézus Krisztust bűneinek megbocsátására, hatalmat nyer arra, hogy Isten gyermekévé legyen. De ez nem emberi meggyőzés által törté­nik; még valamiféle leikies önmegvallás által sem, hanem kizárólag az Isten előtti megállásban és az ítélet által. Nem lehet tehát a gyermekeket keresztyén­né nevelni, de lehet őket nevelni Istenre mutatva. A gyermeknek ez az Istenhez irányítása természetesen csak ott történ­het, ahol a családban valami kiábrázolódik Isten valóságából. Amikor Józsué a zsidókat, Isten első szö­vetségének népét a Jordánon át Kánaánba, az ígéret földjére vezette, felszólítást ka­pott Istentől arra, hogy tizenkét követ ve­gyen ki a Jordánból, és a parton állítsa fel azokat egy meghatározott helyen, Izráel tizenkét törzsének megfelelően, akik átkel­tek a Jordánon. Ezt az isteni megbízást nyomatékos paranccsal együtt kapta: »Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, magyarázzátok meg fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. Mert Istenetek, az Úr kiszárítot­ta a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek, így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös­­tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg át­keltünk rajta, hogy megismerje a föld min­den népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat min­denkor« (Józs 4,21-24). Gyermekeket úgy nevelhetünk keresztyén módon, ha életük útján ilyen emlékkövek vannak, melyek arra mutatnak, hogy mit cselekedett Isten az atyák életében, a szü­lők életében, a saját életükben. Ez a ke­resztyén nevelés. A keresztyén nevelés nem valamilyen ke­resztyén erkölcsre való nevelés. Keresztyén erkölcs tulajdonképpen nem is létezik, mert az »erkölcs« világi, emberi kategória, meghatározott erkölcsi elkötele­zettség kifejezése. A bűn azonban nem erkölcsi fogalom, hanem a bűn az Istentől való elszakítottság, elválasztottság állapo­ta. Ezért lehet az erkölcsös ember is bűnös, ha minden erkölcsössége ellenére elszakadt marad Istentől, azaz nem békült meg vele Jézus Krisztusban. Ezért gyermekeinket nem neveljük keresz­tyéni módon, ha valamilyen úgynevezett »keresztyén erkölcs«-re neveljük őket - noha ez a gyakorlatban sokszor megtörté­nik. Ennek a következménye sok jellembe­li torzulás és fejletlenség. Ha meggondol­juk, egész nevelésünk olyan úthoz hasonlít­ható, amelyet két korlát határol, a tiltás korlátja és a megengedés korlátja. A szeretetben való nevelés biztosítja az egyensúlyt a tiltás és a megengedés között. Az a gyermek, akit csak keményen és tilalmakkal neveltek, meg fog keményedni. Az a gyermek pedig, akinek mindig min­dent megengedtek, puhány lesz, puha em­berré válik. Mindkét nevelési stílus a gyer­mek alkalmatlanságához vezet. A szeretet a gyermeknek minden hely­zetben azt adja, amire szüksége van. Amire azonban szüksége van, nem mindig feltétle­nül az, amit szeretne magának. Ez egész 120

Next

/
Thumbnails
Contents