Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám
SZERELEM * HAZASSAG * CSALAD Keresztyén nevelés - mit is jelent ez? Gyermekeket keresztyén módon nevelni nem jelenti azt, hogy egy gyermeket keresztyénné lehet nevelni. Egyetlen embert sem lehet keresztyénné tenni vagy keresztyénné nevelni. Ez egyedül a Szent Szellem dolga. A Szent Szellem, aki az ember szívét megérinti, képes azt meggyőzni bűnéről, megváltatlanságáról és az Istennel való megbékülés szükségességéről. És amikor egy ember elismeri ezt a szükségességet és engedi magát megbékíteni Istennel, kérve Jézus Krisztust bűneinek megbocsátására, hatalmat nyer arra, hogy Isten gyermekévé legyen. De ez nem emberi meggyőzés által történik; még valamiféle leikies önmegvallás által sem, hanem kizárólag az Isten előtti megállásban és az ítélet által. Nem lehet tehát a gyermekeket keresztyénné nevelni, de lehet őket nevelni Istenre mutatva. A gyermeknek ez az Istenhez irányítása természetesen csak ott történhet, ahol a családban valami kiábrázolódik Isten valóságából. Amikor Józsué a zsidókat, Isten első szövetségének népét a Jordánon át Kánaánba, az ígéret földjére vezette, felszólítást kapott Istentől arra, hogy tizenkét követ vegyen ki a Jordánból, és a parton állítsa fel azokat egy meghatározott helyen, Izráel tizenkét törzsének megfelelően, akik átkeltek a Jordánon. Ezt az isteni megbízást nyomatékos paranccsal együtt kapta: »Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, magyarázzátok meg fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek, így cselekedett Istenetek, az Úr a Vöröstengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor« (Józs 4,21-24). Gyermekeket úgy nevelhetünk keresztyén módon, ha életük útján ilyen emlékkövek vannak, melyek arra mutatnak, hogy mit cselekedett Isten az atyák életében, a szülők életében, a saját életükben. Ez a keresztyén nevelés. A keresztyén nevelés nem valamilyen keresztyén erkölcsre való nevelés. Keresztyén erkölcs tulajdonképpen nem is létezik, mert az »erkölcs« világi, emberi kategória, meghatározott erkölcsi elkötelezettség kifejezése. A bűn azonban nem erkölcsi fogalom, hanem a bűn az Istentől való elszakítottság, elválasztottság állapota. Ezért lehet az erkölcsös ember is bűnös, ha minden erkölcsössége ellenére elszakadt marad Istentől, azaz nem békült meg vele Jézus Krisztusban. Ezért gyermekeinket nem neveljük keresztyéni módon, ha valamilyen úgynevezett »keresztyén erkölcs«-re neveljük őket - noha ez a gyakorlatban sokszor megtörténik. Ennek a következménye sok jellembeli torzulás és fejletlenség. Ha meggondoljuk, egész nevelésünk olyan úthoz hasonlítható, amelyet két korlát határol, a tiltás korlátja és a megengedés korlátja. A szeretetben való nevelés biztosítja az egyensúlyt a tiltás és a megengedés között. Az a gyermek, akit csak keményen és tilalmakkal neveltek, meg fog keményedni. Az a gyermek pedig, akinek mindig mindent megengedtek, puhány lesz, puha emberré válik. Mindkét nevelési stílus a gyermek alkalmatlanságához vezet. A szeretet a gyermeknek minden helyzetben azt adja, amire szüksége van. Amire azonban szüksége van, nem mindig feltétlenül az, amit szeretne magának. Ez egész 120
