Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 4. szám

ahogy Ádám élettársat keresett, úgy alko­tott Isten magának a teremtett világban családot. Isten nem akart egyedül élni és egyedül örülni! Isten a SZERETET! A szeretet nem szeretet, ha csak értelmi játék, és ha nincs benne tényleges, tettbeli lemondás, áldozat. A szeretetnek melegsé­get kell maga körül keltenie. Az istenségen belül elképzelhetetlen és kimondhatatlan melegség teszi az istenséget boldoggá. Ez a szólás: »boldog Isten«, nem az emberhez lealacsonyító megnevezése az Istennek, ha­nem igaz szólam! Azért vágyunk a boldog­ságra, mert az Ő képe vagyunk! Akkor leszünk először és igazán boldogok, amikor az istenség családi bensőségében mi is he­lyet kapunk. Amint ezt a közénk leszálló FIÚ főpapi imádságban ki is fejezte: »Hogy mindannyian egyek legyenek, hogy ami­ként te, Atyám, bennem vagy és én teben­­ned vagyok, ők is bennünk legyenek« (Jn 17,21). Az Isten Fia azért szállt le a földre, hogy az Isten családi életébe bennünket, eltévedt, bűnös embereket is befogadjon. Mert Ő mindeneket MAGÁHOZ vonz! A Biblia Isten leikéről is beszél, és Isten lelke nem azonos Szellemével, ezért a Szentlélek kifejezés igen megtévesztő. Az örömöt, boldogságot, tetszést Isten lelke érzi (Zsid 10,38); tehát Isten boldogsága Isten lelkében van. Hogy a szellem-istennek lelke van, erre mutat az, hogy a lélek előállásához nem kell a test jelenléte, és csak az emberre vonatkozik az a megállapítás, hogy amikor Isten belefújta leheletét az ember testébe, akkor keletkezett a lélek. A lélek nem a test és a szellem összetételéből állt elő, hanem tisztán a szel­lemből. Isten nem akart egyedül élni, ezért teremtett embert, akit családjaként tekin­tett, és akit hűtlensége után visszavár csalá­di közösségébe. A szellem kiszolgálója a léleknek. Szellemünket Isten táplálja, erő­síti, tölti meg fénnyel, örömmel. De mind­ezt azért, hogy ezt a fényt, örömet, és életet a lélek kapja meg, és az élvezze. A test nem teremt családot; családot összekötő szere­teted családi együttélést, boldogságot: mindezt Istenből kaphatjuk a Szent Szel­lem közvetítésével, a mi emberi szellemün­kön keresztül. Istennel szellemünk érintke­zik. Az emberi szellem sokkal hatalma­sabb, mint a lélek, amelyet a hűtlenség elsötétít. És mégis a lélek a több, az iste­nibb, a magasabb, mert a lélek Istennek képe, aki személy, mint mi is személyek vagyunk. A nagyobbik szolgál a kisebbik­nek! Azért ne hagyjuk lelkünket a sárban fetrengeni! Az ember lelke nem állatias­­ságra teremtetett, hanem arra, hogy Isten családi közösségébe felvétessék. Az egész emberiséget összekötő békesség és egység csak Istenben valósulhat meg. Isten nélkül az ember állat marad, a lélek elveszti dicső­ségét, és a hús szolgája lesz; noha arra van híva, hogy Isten családjának a tagja legyen, és az Istenhez való hasonlóság dicsősége ragyogjon rajta. Az ember lelke két társat kapott a Terem­tőtől. A testet és a szellemet. A szellemet azért kapta, hogy Istennel összeköttetés­ben legyen, mert az Isten szellem. A testet azért kapta, hogy az anyagi világgal kapcso­latban legyen, és abban Isten terveinek megvalósításán dolgozzék. Az Istentől te­remtett ember fellázadt Istene ellen, és azt hitte, hogy élete és boldogsága forrását az anyagi világban is megtalálhatja. így süly­­lyedt az ember lelke az állatiasságba és az anyag csodálatának hazug káprázatába. Istennek szent Fia nem szellemünket jött keresni, hanem lelkünket, és saját lelkét adta oda váltságul a mi lelkűnkért. Isten előtt az emberi lélek a legdrágább kincs! Úgy szerette Isten az ember-lelkeket, hogy az egyetlen tiszta Lelket odaadta a bűnös lelkek millióiért! Az óember nem az emberi lélek, hanem az emberi lélek szennyes tar­talma, hazug káprázata. Ha ezt a tartalmat eldobjuk, lelkünket a halálba adjuk, mint ahogy Isten Fia a maga tiszta lelkét adta értünk a halálba. Ha ilyen drága Istennek a mi lelkünk, bízzunk, hogy nem hagyja el­veszni azt! Csia Lajos 118

Next

/
Thumbnails
Contents