Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám
ahogy Ádám élettársat keresett, úgy alkotott Isten magának a teremtett világban családot. Isten nem akart egyedül élni és egyedül örülni! Isten a SZERETET! A szeretet nem szeretet, ha csak értelmi játék, és ha nincs benne tényleges, tettbeli lemondás, áldozat. A szeretetnek melegséget kell maga körül keltenie. Az istenségen belül elképzelhetetlen és kimondhatatlan melegség teszi az istenséget boldoggá. Ez a szólás: »boldog Isten«, nem az emberhez lealacsonyító megnevezése az Istennek, hanem igaz szólam! Azért vágyunk a boldogságra, mert az Ő képe vagyunk! Akkor leszünk először és igazán boldogok, amikor az istenség családi bensőségében mi is helyet kapunk. Amint ezt a közénk leszálló FIÚ főpapi imádságban ki is fejezte: »Hogy mindannyian egyek legyenek, hogy amiként te, Atyám, bennem vagy és én tebenned vagyok, ők is bennünk legyenek« (Jn 17,21). Az Isten Fia azért szállt le a földre, hogy az Isten családi életébe bennünket, eltévedt, bűnös embereket is befogadjon. Mert Ő mindeneket MAGÁHOZ vonz! A Biblia Isten leikéről is beszél, és Isten lelke nem azonos Szellemével, ezért a Szentlélek kifejezés igen megtévesztő. Az örömöt, boldogságot, tetszést Isten lelke érzi (Zsid 10,38); tehát Isten boldogsága Isten lelkében van. Hogy a szellem-istennek lelke van, erre mutat az, hogy a lélek előállásához nem kell a test jelenléte, és csak az emberre vonatkozik az a megállapítás, hogy amikor Isten belefújta leheletét az ember testébe, akkor keletkezett a lélek. A lélek nem a test és a szellem összetételéből állt elő, hanem tisztán a szellemből. Isten nem akart egyedül élni, ezért teremtett embert, akit családjaként tekintett, és akit hűtlensége után visszavár családi közösségébe. A szellem kiszolgálója a léleknek. Szellemünket Isten táplálja, erősíti, tölti meg fénnyel, örömmel. De mindezt azért, hogy ezt a fényt, örömet, és életet a lélek kapja meg, és az élvezze. A test nem teremt családot; családot összekötő szereteted családi együttélést, boldogságot: mindezt Istenből kaphatjuk a Szent Szellem közvetítésével, a mi emberi szellemünkön keresztül. Istennel szellemünk érintkezik. Az emberi szellem sokkal hatalmasabb, mint a lélek, amelyet a hűtlenség elsötétít. És mégis a lélek a több, az istenibb, a magasabb, mert a lélek Istennek képe, aki személy, mint mi is személyek vagyunk. A nagyobbik szolgál a kisebbiknek! Azért ne hagyjuk lelkünket a sárban fetrengeni! Az ember lelke nem állatiasságra teremtetett, hanem arra, hogy Isten családi közösségébe felvétessék. Az egész emberiséget összekötő békesség és egység csak Istenben valósulhat meg. Isten nélkül az ember állat marad, a lélek elveszti dicsőségét, és a hús szolgája lesz; noha arra van híva, hogy Isten családjának a tagja legyen, és az Istenhez való hasonlóság dicsősége ragyogjon rajta. Az ember lelke két társat kapott a Teremtőtől. A testet és a szellemet. A szellemet azért kapta, hogy Istennel összeköttetésben legyen, mert az Isten szellem. A testet azért kapta, hogy az anyagi világgal kapcsolatban legyen, és abban Isten terveinek megvalósításán dolgozzék. Az Istentől teremtett ember fellázadt Istene ellen, és azt hitte, hogy élete és boldogsága forrását az anyagi világban is megtalálhatja. így sülylyedt az ember lelke az állatiasságba és az anyag csodálatának hazug káprázatába. Istennek szent Fia nem szellemünket jött keresni, hanem lelkünket, és saját lelkét adta oda váltságul a mi lelkűnkért. Isten előtt az emberi lélek a legdrágább kincs! Úgy szerette Isten az ember-lelkeket, hogy az egyetlen tiszta Lelket odaadta a bűnös lelkek millióiért! Az óember nem az emberi lélek, hanem az emberi lélek szennyes tartalma, hazug káprázata. Ha ezt a tartalmat eldobjuk, lelkünket a halálba adjuk, mint ahogy Isten Fia a maga tiszta lelkét adta értünk a halálba. Ha ilyen drága Istennek a mi lelkünk, bízzunk, hogy nem hagyja elveszni azt! Csia Lajos 118
