Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám
Melyik csodálatosabb, a lélek vagy a szellem? и. A férfi is személy, a nő is személy, s mindkettő Istennek képe, hasonmása. Szemben állnak, és mégis összeköti őket helyzetük, lényük hasonlósága. A férfi és a nő nem viszi át különállását a halál után következő létbe, de viszonyuk ősképe, előképe egy viszonynak, amely az Isten Fia és a Gyülekezet között jött létre, s amelynek boldogsága az, hogy két, egymásnak megfelelő lélek a másikban mását látja, és mindazt, amihez hozzájutott, a másikkal kicseréli. Ez az örök könegdó csak a személyiség fokán lehetséges, és ez a személyiség a lélek legnagyobb ajándéka, melyet a Teremtőtől kapott. Ádám először lefelé nézett, s az állatok között kereste a »könegdót«. Arról, hogy felülről fog leszállni egy »megfelelő«, sejtelme sem volt; ámde ígéretül s reménysége támaszául megkapta maga mellé a nőt. A férfi és nő viszonya, párossága az isteni Személyiségben is ősképre talált. A szellemi életsíkon nincs férfi és nő; de az isteni hármasságban van Atya és Fiú, és bár a Fiú örökkévaló, mégis az Atyától született. Nemi viszonyra nem gondolhatunk e titoknál, de ami az ember házaséletét fölébe emeli az állat nemi találkozásának, amelyet legföljebb az utódokról való gondoskodás egészít ki, az képezi a hidat a Szentháromság örök szellemi bensőségéhez, a Szentháromság Személyeinek egységéhez. Ami az ember házaséletét az állat nemi találkozásának fölébe helyezi, az az ember személyisége, amely az állat életéből teljesen hiányzik. Ez a személyiség az én-tudatból áll, amely az állat életéből hiányzik. Hogy én és a velem élő másik »én« összekapcsolhatjuk életünket azzal, hogy az én életének egy részéről lemondunk, és abba a másik ént befogadjuk; vagyis a szeretet teszi az embert a szent háromságban élő Isten képévé és hozzá hasonlóvá. A szeretet, az önfeláldozás a legmagasabb, amit a szellemi élet kitermel. Ebből a szeretetből valamit az állat is megálmodik akkor, amikor kicsinyeiért magát feláldozza, de nála mindez belésugallt ösztönszerűségből történik, míg az embernél tudatos akarásból. A tudatot, az akarást, a szeretet melegségét, a mindezt felfogó s kiszámító értelmet a szellem nyújtja az embernek. De amit az értelem, az érzelem és az akarás megvalósítanak, az a lélekben ölt alakot. A lélek tehát a legnagyobb, amit a szellem kitermelni képes, és ez a személyiségből kifolyó szeretet teszi a lelket nagyobbá a szellemnél. A szellem dicsősége a lélek! A Bibliából és sok tapasztalatból tudjuk, hogy az állatnak is van lelke. Az állati élet egységét az állati lélek biztosítja. Az állat lelkében nincs éntudat, tehát nem lehet áldozat és szeretet. Az állati ragaszkodás az ösztönéből fakad, az állat nem termeli ki magából. Mégis, életének egysége arra mutat, hogy egy központból irányítódik, s ez a központosítottság az állat lelki élete, amelyet a természet tudattalan ösztönössége alkot úgy, mint ahogy alkotja a kristályokat, amelyek egy központ körül épülnek szellemi rendben. Említettem, hogy a teremtés alsóbb létfokai megálmodják a felsőbb létfokok berendezését. A kristály a lélek megálmodása, az állati lélek az emberi lélek megálmodása, az emberi lélek a Szentháromság megálmodása. Van fejlődés, amely előre tekint s magasabbra tör. De ezt a fejlődést egy felsőbb ÉRTELEM, egy felsőbb AKARAT irányítja, és enélkül a FELSŐBB nélkül az alsóbb mozdulni sem tudna. Valami az egész teremtést húzza-vonj a felfelé; Istenhez és Istenbe. Ez a vonzó erő a Szent Szellem ereje, aki a teremtésbe van kiküldve, és abban lobog mint a hét fáklya, amelyet a Jelenések könyve említ. Ez a vonzás hívja ki azt a sóvárgást, amely az egész teremtést betölti. A legmagasabb létfok a személyiség, és erről álmodik az egész teremtés. Mint 117
