Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám
dő, hanem azért, mert kilátástalan helyzetében a Reménységbe kapaszkodott: »Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent« (Jób 19,25-26). Jób látja esetének megoldását, de szenvedésének célját nem ismeri fel. A 38-41.részeket olvasva - ahol az Úr Jobbal beszél - sehol sem találjuk, hogy az Úr kételkedne Jób ártatlanságában, de megnyitja szemét, s ezzel valóság lesz a 19,26-ban elhangzott mondat: »testemben látom meg az Istent«. Az Isten azt kérdezi Jóbtól: »Ki akarja elhomályosítani az örök rendemet értelem nélküli szavakkal?« Nem tudom, mit gondolt Jób, amikor ezt a kérdést hallotta, de még nem volt minden világos előtte, hiszen az Úrnak tovább kell beszélnie. Istennek közvetve kellett Jóbot a válaszhoz vezetni. Különböző természeti jelenségek bemutatásán keresztül rámutat az Ő teremtői gazdagságára. A teremtésben nincs semmi selejt, semmi felesleges. Tehát Jóbnak is van feladata. És most egy pillanat alatt átlátja Jób az Isten tervét, és azt mondja: »Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál« (Jób 42,2). Most értette meg, ki tulajdonképpen önmaga, hogy általa - bár még csak burkoltan - az Isten hatalmas megváltói terve lett nyilvánvalóvá. Hogy mondta az Úr: »Ki akarja elhomályosítani az örök rendemet értelem nélküli szavakkal?« Jób történetében van elrejtve Jézus Krisztus megváltói tette. »Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám. Csak hírből hallottam Rólad« - mondja Jób. Igen, már hallott a Megváltóról, az egész Ószövetségben találunk utalást rá, »de most saját szememmel láttalak«. Jób az első, aki átéli a Krisztusban való megtérést. Felnéz Reá - és megveti magát, porban és hamuban megbánja bűneit. Mert nem az ő tökéletessége és igazságossága teszi önmagát igazzá, hanem Isten kegyelme. Az Úrhoz való viszonyát újra akarja kezdeni, átalakítani. Felismeri, hogy eddig a törvényt akarta betölteni, de nem volt élő kapcsolata az Úrral. »Hallgass meg - kéri Jób Istent -, hadd beszéljek! Én kérdezlek, Te pedig oktass engem!« Mostantól fogva nem a tökéletességre igyekszik, hanem az Úrral való személyes kapcsolatra - hiszen tökéletessége nem állta ki a szenvedés próbáját. Nem tudom, feltűnt-e nekünk: Jób áldozatot mutatott be mindenkiért. Talán ő volt a legkegyesebb ember, aki valaha is élt a földön. Mintha áldozatával próbált volna mindent megvenni. És most azt olvassuk: »Az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért« (42,10). Már nem áldozik, hanem imádkozik. A három barát, akinek nem volt meg ez a látása, tovább áldozott. Jób ezután már nem mutatott be áldozatot, mert »látta« az Úr áldozatát, a teljes megváltást. Most már imádkozhat. Imádkozhat barátaiért. Jób könyve az áldozatra való készséggel kezdődik, de az imádságra való készséggel fejeződik be. A kettő között pedig ott áll, szemünk elé tárul a szenvedés hosszú útja. Felismerjük Jobban Krisztus előképét? ifj. Dr. Szabó Mihály MEDITÁCIÓ A BÖRTÖNBEN Egyedül vagyok .. de Te nem hagysz el engem. Kislelkű vagyok, de Nálad a segítség! Nyugtalan vagyok, de Te vagy a béke. Bennem él a keserűség, de Te vagy a türelem. Nem értem utaidat, de Te jól ismered a nekem szánt utat. BÍZOM BENNED! D. Bonhoeffer 116
