Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám
tett, mindenkinél szegényebb lett. Még felesége is, aki támasza volt szenvedésében, a legkritikusabb pillanatban megvonja tőle támogatását. Testileg is gyötrődik, megaláztatik. Kimondhatatlan nagy a különbség az egykori tekintélyes, feddhetetlen, és a most hamuban ülő, fekélyekkel borított testű, nincstelen ember között. A Filippiekhez írt levél 2,6-7-ben olvassuk Jézus Krisztusról: »mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá.« Amikor Jézust kihallgatják, Péter megtagadja Őt.Tanítványai elszélednek. A Tökéletes, az Igaz mindezt eltűri. Itt is látható az a hatalmas szakadék a két állapot között, mint Jóbnál. De itt a különbség még hatalmasabb, hiszen a legfenségesebb istenségtől a legutolsó gonosztevőig ér. A Sátánt nem a testi halál érdekli. A test halála Istentől és nem a Sátántól származik. A test halála Isten büntetése, amely mindmáig nem oldatott fel. A Sátán szívesen látná az embert ebben a bűnnel megfertőzött testben. Ez az ő műve. Természetes, hogy minél tovább szeretné élvezni. Ha egy ember bűnben hal meg, az örök kárhozatba jut, ami az Isten büntetése, és az örök kárhozat - amit mindmáig nagyon sokan tévesen hisznek - nem a Sátán birodalma, hiszen a Sátánnak nincs örökkévaló országa, és számára is ez a hely örök kárhozat. Ezért a Sátán célja a szellemet, az Istennel való élő kapcsolatot megölni, és nem a testet. Amikor Jób kapitulál, a Sátán békén hagyja őt. Elérte célját. Meg van elégedve, ha az ember Istennel való kapcsolatát megrontotta. Nem megy újra Istenhez, s nem követeli: most már az életét is akarom! Jób már szívesen meghalna, de ez nem érdeke a Sátánnak. Miért kellett Jézusnak mint ember-fiának meghalnia? Annyira tetszett ez a Sátánnak? Ellenkezőleg! Az lett volna a Sátán végső győzelme, ha Jézus mint ember tovább élt volna a földön, és nem a világ bűnét magára véve halt volna meg. Az Istentől elhagyott, a világ bűnével bemocskolt Isten Fia - a Sátán alattvalója! Ezért szólítja fel Jézust még a kereszten is: »Szállj le a keresztről!« (Mt 27,40). Ezért akarja őt Pilátus szabadon bocsátani. Ezért visszakozik Júdás: »Amikor pedig Júdás, aki elárulta Őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét . . .« (Mt 27,3). A Sátán halállal fenyegette meg Jézust, remélve, hogy ezzel meg tudja Őt félemlíteni. Úgy, mint Jóbnál: »Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira és a húsára, majd káromol téged!« (Jób 2,4-5). Jézus verettetik csontjában és testében. Korbácsolják, kínozzák - és ekkor valami egészen váratlan, különös dolog történik: Isten magára hagyja Őt, de Jézus hű marad. Ez az egyetlen eset, amikor Isten elhagyott valakit, aki hűségesen kitartott mellette. Ezt az Istentől elhagyott Fiút szeretné a Sátán élve a magáénak tudni. Isten mégis engedi Ót meghalni, mert a világ összes bűnét az Ő vállára rakta. Ezért nem mehetett végbe ez a harc a mennyben, mert az Istentől elhagyott ember-fiának 114
