Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
FIATALOK LEVELEZNEK a valódi nagykorúságról Kedves Keresztapám! Köszönöm kedves ajándékát és szép üdvözlő levelét 16. születésnapom alkalmából. Jólesett olvasni, hogy már »nagy fiú« vagyok, keresztapám is annak tekint. De hát azért - hogy őszinte legyek -, még vannak problémák e körül a nagyfiúság körűi. Ha valamit el kell intézni, menni valahová, cipelni valamit, akkor nagy fiú vagyok. De ha rágyújtok egy cigarettára, megiszom egy stampedli rumot, későn jövök haza, vagy kedvem szerint bőgetem a magnót kellő hangerővel, akkor az a szöveg, hogy én még az ilyesmihez fiatal vagyok, mit képzelek magamról, fogadjak szót, illeszkedjem a házirendbe, mindent a maga idejében . . . Szóval most már magam sem tudom, mi vagyok. Kisfiú, nagyfiú, vagy mi a csoda? Szeretnék igazán nagy fiú lenni és szeretném, ha ezt el is ismernék a szüleim és általában mindenki! Tessék megint írni nekem, ha lesz rá egy kis ideje. Üdvözli keresztfia Gergő Kedves Gergő! Örültem kedves, őszinte levelednek. Emlékeztet saját serdülő koromra és eszembe juttatott néhány esetet a közelmúltból. A napokban belebotlottam egy derekamig érő, pöttömnyi lurkóba az utcán. Alig látszott ki a földből, de akkorát szippantott cigarettájából, hogy kicsi arcát teljesen elborították a füstkarikák. Köhögött, fulladozott a magatermelte füstben, szeme könnyezett. De egy győztes, világhódító hadvezér büszke öntudatával pillantott rám a füstfelhőből, és tekintete azt mondta: Ugye milyen nagy vagyok már, hiszen cigarettázom! - Nemrég két 12 éves fiú behatolt éjjel egy italboltba és kezelésbe vettek egy üveg pálinkát, hogy bebizonyítsák önmaguk, egymás és a világ előtt: ők már nagyok, mert élvezik és bírják az italt, mint a felnőttek. (Hajnalban eszméletlenül találták őket az utcán, kórházba szállították.) - Kb. 13-14 éves kislány jön velem szemben az utcán. Ajkán, szemén vastag festék-réteg stb. Hadd lássa mindenki - s főleg az a néhány fiú, aki a fal mellől lesi őt: ő már felnőtt nagylány! - Kisovodások marakodnak a játszótéren, kissé túlhangosan csintalanok. Egy idős férfi arra járva, rájuk szól. Csúnya, trágár káromkodással feleselnek vissza a kicsinyek. Tudja meg a bácsi, hogy ők már nagy gyerekek, már tudnak és ki mernek mondani ilyen szavakat! - Egy héttel ezelőtt egy 16 éves fiú hencegett nekem büszkén: Alkalmi munkával kerestem a nyáron pár száz forintot, aztán beültem barátommal a presszóba, egy ötszázast adtam a zenésznek (ahogy a felnőttek szoktak), hogy az én kedvenc táncdalomat játssza! Hallom itt-ott, amint serdülők büszkén emlegetik: sok 16-18 éven felüli filmet láttunk már a TV-ben, sőt a moziban is, mert mi már »nagyok vagyunk«! Mi már kimaradhatunk, éjjel járunk haza, hiszen felnőttek vagyunk! Az életnek valóban alaptörvénye a növekedés, amit az évenként kinőtt ruhák, cipők is jeleznek. De, hogy valaki már »igazán nagy«, azt így lehet bizonyítani? Itallal, cigarettával, festékkel, káromkodással, zavaros kalandokkal, önmagunk tönkretételével, hőzöngéssel, pénz-szórással, a felnőttek hibáit majmoló hetvenkedéssel? Leveled alapján magam is gondolkozni kezdtem rajta: Csakugyan, mitől lesz valaki felnőtt, nagy? Mik a valóban érett ember ismertető jelei? Bibliánk, az Élet Könyve erre is megtanít minket. Isten mértéke szerint érett, felnőtt az, 1. aki különbséget tud tenni jó és rossz között. »A kisgyermek még járatlan az igazság beszédében, viszont az érettkorúaknak gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz megkülönböztetésére« Zsidókhoz írt levél 5,13-14. Éretlen, gyermekes dolog, ha valaki még nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől. Még nem tudja 94