Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám

FIATALOK LEVELEZNEK a valódi nagykorúságról Kedves Keresztapám! Köszönöm kedves ajándékát és szép üd­vözlő levelét 16. születésnapom alkalmából. Jólesett olvasni, hogy már »nagy fiú« vagyok, keresztapám is annak tekint. De hát azért - hogy őszinte legyek -, még vannak problémák e körül a nagyfiúság körűi. Ha valamit el kell intézni, menni valahová, ci­pelni valamit, akkor nagy fiú vagyok. De ha rágyújtok egy cigarettára, megiszom egy stampedli rumot, későn jövök haza, vagy kedvem szerint bőgetem a magnót kellő hangerővel, akkor az a szöveg, hogy én még az ilyesmihez fiatal vagyok, mit képze­lek magamról, fogadjak szót, illeszkedjem a házirendbe, mindent a maga idejében . . . Szóval most már magam sem tudom, mi vagyok. Kisfiú, nagyfiú, vagy mi a csoda? Szeretnék igazán nagy fiú lenni és szeret­ném, ha ezt el is ismernék a szüleim és általában mindenki! Tessék megint írni nekem, ha lesz rá egy kis ideje. Üdvözli keresztfia Gergő Kedves Gergő! Örültem kedves, őszinte levelednek. Emlé­keztet saját serdülő koromra és eszembe juttatott néhány esetet a közelmúltból. A napokban belebotlottam egy derekamig érő, pöttömnyi lurkóba az utcán. Alig látszott ki a földből, de akkorát szippantott cigarettá­jából, hogy kicsi arcát teljesen elborították a füstkarikák. Köhögött, fulladozott a magater­melte füstben, szeme könnyezett. De egy győztes, világhódító hadvezér büszke öntu­datával pillantott rám a füstfelhőből, és te­kintete azt mondta: Ugye milyen nagy vagyok már, hiszen cigarettázom! - Nemrég két 12 éves fiú behatolt éjjel egy italboltba és kezelésbe vettek egy üveg pálinkát, hogy bebizonyítsák önmaguk, egymás és a világ előtt: ők már nagyok, mert élvezik és bírják az italt, mint a felnőttek. (Hajnalban eszmé­letlenül találták őket az utcán, kórházba szállították.) - Kb. 13-14 éves kislány jön velem szemben az utcán. Ajkán, szemén vastag festék-réteg stb. Hadd lássa minden­ki - s főleg az a néhány fiú, aki a fal mellől lesi őt: ő már felnőtt nagylány! - Kisovodá­­sok marakodnak a játszótéren, kissé túlhan­­gosan csintalanok. Egy idős férfi arra járva, rájuk szól. Csúnya, trágár káromkodással feleselnek vissza a kicsinyek. Tudja meg a bácsi, hogy ők már nagy gyerekek, már tud­nak és ki mernek mondani ilyen szavakat! - Egy héttel ezelőtt egy 16 éves fiú hencegett nekem büszkén: Alkalmi munkával keres­tem a nyáron pár száz forintot, aztán beültem barátommal a presszóba, egy öt­százast adtam a zenésznek (ahogy a felnőt­tek szoktak), hogy az én kedvenc táncdalo­mat játssza! Hallom itt-ott, amint serdülők büszkén emle­getik: sok 16-18 éven felüli filmet láttunk már a TV-ben, sőt a moziban is, mert mi már »nagyok vagyunk«! Mi már kimaradha­tunk, éjjel járunk haza, hiszen felnőttek vagyunk! Az életnek valóban alaptörvénye a növeke­dés, amit az évenként kinőtt ruhák, cipők is jeleznek. De, hogy valaki már »igazán nagy«, azt így lehet bizonyítani? Itallal, ciga­rettával, festékkel, káromkodással, zavaros kalandokkal, önmagunk tönkretételével, hő­zöngéssel, pénz-szórással, a felnőttek hibáit majmoló hetvenkedéssel? Leveled alapján magam is gondolkozni kezdtem rajta: Csakugyan, mitől lesz valaki felnőtt, nagy? Mik a valóban érett ember ismertető jelei? Bibliánk, az Élet Könyve erre is megtanít minket. Isten mértéke szerint érett, felnőtt az, 1. aki különbséget tud tenni jó és rossz között. »A kisgyermek még járatlan az igazság be­szédében, viszont az érettkorúaknak gya­korlottak az érzékeik a jó és rossz megkü­lönböztetésére« Zsidókhoz írt levél 5,13-14. Éretlen, gyermekes dolog, ha valaki még nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől. Még nem tudja 94

Next

/
Thumbnails
Contents