Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
eldönteni, mi válik kárára neki és embertársainak. Ha már úgy érzed, hogy nagy vagy, azzal bizonyítsd be, hogy igent mondasz mindenre, ami valóban helyes és hasznos, és nemet mindarra, ami egészségedre káros, ami testi-lelki épségedet, jövődet, vagy a többi embert vagy azok érdekeit veszélyezteti. 2. akiben van szeretet embertársai iránt. Aki nemcsak önmagára gondol önző módon, hogy neki mi hasznos, előnyös, kellemes, hanem felelősséget érez a körülötte levő emberekért és kész mindig segítségükre lenni. Nem heverészik vagy játszik, ha beteges vagy túlterhelt anyjának valamiben segítenie kell. Nemcsak magára gondol, nemcsak szórakozáson jár az esze, amikor pl. beteg osztálytársához kell elvinnie a leckét (meg egy falat süteményt, gyümölcsöt stb.) és neki segíteni valamiben. Nem bámul ki ülőhelyéről a vonat, villamos vagy autóbusz ablakán, mikor látja, hogy egy mellette álló idős személy majdnem összeroskad. Nem zsarnokoskodik kisebb testvére fölött, hanem inkább védi, segíti. Lányokkal szemben nem viselkedik felelőtlenül, csak saját örömét keresve. Amikor Pál apostol a jóságos, önzetlen, soha el nem fogyó szeretetről ír, arra mutat rá, hogy ez az érettség legmagasabb foka. »Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, gondolkodtam, értettem, mint gyermek (vagyis önző módon), miután pedig férfivé lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat« - 1Kor 13,11 -, azaz most már tudom, hogy a legnagyobb nem a szórakozás, az érdek, a magam előnye, hanem a felelős szeretet. 3. aki a felismert igazság mellett állhatatosan kitart. Aki nem forog mindenki véleménye után, mint a szélkakas. Nem mindig annak ad igazat, akivel éppen utoljára beszélt. Érett, felnőtt az, aki nem másítja meg a szavát, nézetét percenként, ahogyan hangulatai változnak, hanem megmarad amellett, amit igaznak fogadott el, amiről egyszer meggyőződött. Nemcsak szórakozásra éhezik, szomjazik. »Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek« (Mt 5,6). Ha megtalálta, kitart mellette. »Ne legyünk többé kiskorúak, olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától, hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel mindenestől Őhozzá, aki a Fej, a Krisztus« (Efézus 4,14-15). Mindezekből kitűnik, hogy az igazi nagykorúság valójában nem is életkor kérdése, hiszen Isten idős embert is éretlennek lát, ha nem ismeri fel, mi válik igazán javára, ha felelőtlen, szeretetlen és ingatag. Ugyanakkor fiatalon is lehet valaki megbecsülésre méltó, ha megvan nála a gyarapodás a fentiek értelmében. Fiatal tanítványának, Timóteusnak írja Pál: »Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem tégy példája hivőknek a beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban« (1Tim 4,12). Meg akarod mutatni, Gergókém, hogy már »nagy« vagy? Látod, valahogyan ez az útja, fokmérője. Nem az ital, a cigizés, a késői kimaradás. Befejezésül említem még a valóban legnagyobb példát, a gyermek Jézusét, akiről az evangélium tömören ennyit jegyez fel: »Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben« (Luk 2,52) - a négy irányú fejlődés útját tárva minden gyermek elé. Bízom benne, hogy neked mint »nagy« keresztfiamnak, mindezt nem hiába írtam . .. Szeretettel ölel Keresztapád 95
