Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
BIBLIAI FOGALMAK MAGYARAZATA KÖZÖSSÉG (koinonia) A KÖZÖSSÉG (koinonia) tisztán újszövetségi fogalom, és világosan megkülönböztetendő a rokon »RÉSZESNEK LENNI« (metoché) fogalmától. A két fogalom összecserélésének és összekeverésének tulajdonítható nagyrészt s keresztyén közösségi mozgalom területén tapasztalható sajnálatos meghasonlás és zűrzavar. A Lk 5,7-ben Simon halász munkatársait »társ«-nak (részestárs) nevezi, mert részük volt a halász munkájában. Zebedeus két fia, Jakab és János viszont közösségi társai (koinonon) voltak Simonnak (10. v.). Ez már a KÖZÖSSÉG KIALAKULÁSÁRA mutat. Közös kereskedelmi érdekeik miatt részestársak voltak, azaz közösen hasznot húzó emberek. A halászatnál történt csoda közös átélése nyomán viszont közösség keletkezett. A koinonia szó először a Csel 2,42-ben fordul elő. »Ezek pedig kitartóan résztvettek az apostoh tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.« A közösség látható gyümölcse, hogy mindenük közös (koina) volt (Csel 2,44; 4,32). Az apostoli levelek behatóan tanítanak minket arra, hogy MI A KÖZÖSSÉG, ÉS HOGYAN KELL AZT GYAKOROLNUNK. Az lKor 1,9-ben megnevezi Pál az lKor nagy témáját: »Hü az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.« Másként kell értenünk a Zsid 3,14-et: »Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak . . .«. Ez azt jelenti, hogy részesei lettünk Isten királysága javainak és áldásainak. A Zsidókhoz írt levél nem a Krisztusban való közösségünkről tanít bennünket, hanem a Krisztusban és mennyei javakban való részesedésünkről (vö. Zsid3,l; 6,4). Más az, amikora 2Kor 13,13 azt írja: »A Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal.« A Zsidókhoz írt levél úgy ábrázolja Krisztust, mint egyik részest a részesek között (vö. Zsid 2,14; 1,9). Pál hangsúlyozza a KRISZTUS VÉRÉNEK KÖZÖSSÉGÉT és A KRISZTUS TESTÉNEK KÖZÖSSÉGÉT (lKor 10,16), és a Krisztus szenvedéseit is, amelyek közösséget hoznak létre. Fii 3,10: » . . . hogy megismerjem Őt és feltámadása erejét, valamint a SZENVEDÉSEIBEN VALÓ RÉSZESEDÉST, hasonlóvá lévén az Ő halálához.« A közösségnek élményszerű megragadása, belső felismerése az, ami Krisztus szenvedései, azaz az összetörettetésnek Isten által rendelt útján előáll. Ugyanerre gondol Péter: (1 Pét 4,13) «... amennyiben részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.« Ismét valami másra gondol Pál, amikor ezt írja: «... mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert KÖZÖSSÉGET VÁLLALTATOK AZ EVANGÉLIUMMAL« (Fii 1,4-5). Ez az a fénylő evangélium, amely éppen Filippiben az első naptól fogva létrehozott egy olyan közösséget, amely egyre inkább belevezet az evangélium örömébe, és kapcsolódik össze a Krisztus szenvedéseivel való közösséggel (Fii 2,5-11). Pál az evangéliumnak az üdvtörténeti fejlődése során keletkezett közösségét érti rajta, amely létrehozza az evangéliumot a zsidók és a pogány ok között, az erősek és a gyengék között. A filippiek az összetörettetés útján ugyanazt a kegyelmet tapasztalhatták meg, amit Pál (Fii 1,7). A pogányok (nemzetek) az evangélium által közvetített Szent Szellem útján ÖRÖKÖSTÁRSAI (RÉSZESTÁRSAI) A KRISZTUS JÉZUSBAN VALÓ ÍGÉRETNEK (Ef 3,6), ugyanakkor (KÖZÖSSÉGBEN) RÉSZESEI AZ OLAJFA GYÖKERE ZSÍRJÁNAK (Róm 11,17; 15,27). Részesei az ígéretnek, de az olajfa gyökerének kövérsége, azaz az ábrahámi hitből való megigazulás hoz létre közösséget mind a zsidók, mind a pogányok részére. a hívők egymás közti közösségét nemcsak az üdvösség közös élménye (Júd 3) alapozza és erősíti meg, hanem elmélyíti azt a közösség közös ápolása is. Ez a jeruzsálemi ősgyülekezetben kivált a VAGYON-86
