Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
KÖZÖSSÉGBEN jutott kifejezésre. Az igazságért való küzdelem, amelyben mindnyájan együtt részt vettek, szintén erősíti a közösséget (Gál 2,9). EZT A SZELLEMI KÖZÖSSÉGET (Fii 2,1) keretbe fogja egyfelől a Krisztusban való bátorítás és a szeretet vigasztalása, másfelől a szívből való együttérzés és irgalom. Olyan HITBELI KÖZÖSSÉG EZ, amely igen hatásos a Gyülekezet talaján a közös hit mértéke szerint (Tit 1,4). GYAKORLATILAG MEGVALÓSUL EZ A KÖZÖSSÉG az ínség idején való kölcsönös segítésben (Róm 12,13; 15,26; 2Kor 9,13; 8,4; Zsid 13,16), az evangélium, szolgáinak támogatásában (Gál 6,6; Fii 4,15) és a hivők szenvedéseiben való részvételben (2Kor 1,7; Fii 4,14). E mostani aion gazdagjait felszólítja az Ige, hogy ápolják a közösséget (lTim 6,18). ISTENNEL ÉS EGYMÁSSAL CSAK AKKOR LEHETÜNK IGAZI KÖZÖSSÉGBEN, ha mint a világosság fiai világosságban járunk, és ha engedjük magunkat megtisztítani »az Úr Jézusnak, az Ő Fiának vére által minden bűntől« (ÍJn 1,6—7). így leszünk OSZTÁLYOSTÁRSAI AZ Ő DICSŐSÉGÉNEK, amely már megjelenőben van (lPt 5,1), sőt ISTENI TERMÉSZET RÉSZESEI LESZÜNK, a nekünk ajándékozott legdrágább és legnagyobb ígéret szerint (2Pt 1,4). * A Te kezedben A Te kezedben a szalmaszál is hatalommá válhat, a mi kezünkben minden összetörhet. Vékey Tamás BIBLIAI SZIMBÓLUM Homok = megszámlálhatatlanság, megbízhatatlanság Gyakran használja az írás a homokot valami megszámlálhatatlannak a kiábrázolására. Ábrahámnak utódai számát illetően Isten megígérte, hogy annyian lesznek, mint a tengerpart homokja (lMóz 22,17; Zsid 11,12). A Józs 11,1—4 királyainak egyesült serege akkora népet tett ki, mint a tengerpart homokja, a midianiták és amálekiták tevéinek száma is annyi volt, mint a tenger homokja (Bír 7,12). A filiszteusok (1 Sám 13,5), Júda és Izráel számát (lKir 4,20; Ézs 10,22; Hős 1,10), Isten gondolatainak summáját (Zsolt 139,17—18), az ország özvegyeinek számát (Jer 15,8), Dávid és a léviták magvának összegét (Jer 33,22) nagyságuk miatt szintén a homok képével jelzi az írás. A Jel 20,7 kk leírja az ezeréves birodalom után bekövetkező időket. A bőségesen megtapasztalt áldás ellenére a népek - mivel csak külsőleg és kényszerből tértek meg — nem újultak meg szellemileg, és ezért Isten ellenségeinek bizonyultak. Ezt olvassuk: »Mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán szabadon bocsáttatik, börtönéből, és kimegy, hogy elhitesse a föld négy sarkán levő népeket, Gógot és Magógot, hogy háborúra gyűjtse össze őket, akiknek száma, mint a tenger fövénye.« Az Úr Jézus a homokot a megbízhatatlan alap képéül használja, amelyre nem volna szabad házat építeni, amikor ezt mondja a Mt 7,26—27-ben: »Mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet, és nem cselekszi azokat, hasonló lesz ahhoz a bolond emberhez, aki a homokra építette a házát. És ömlött az eső, megjöttek az áradások, fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, úgyhogy összeomlott, és nagy lett a pusztulása.« Jó nekünk, hogy nem az emberi teljesítmények és érzések homokján, hanem Jézus Krisztuson, az Isten által megvetett alapon állhatunk (1 Kor 3,11)! 87
