Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
Mindketten az Istentől nekik ajándékozott képességeknek megfelelően szolgálnak gyermekeikkel együtt a köz javára, Isten dicsőségére, és igazi hasznára vannak egész környezetüknek. Igehelyek: Jób 31,31; Zsolt 101,2; Zsid 3,5; lTim 3,4. A szülők és gyermekek közötti viszony A Biblia az antikrisztusi szellem által befolyásolt utolsó idők jeleiként említi az engedetlenséget és hálátlanságot, mint amelyek a gyermekek szüleik felé való magatartását jellemzik. Ez ma világosan felismerhető, sokkal világosabban, mint eddig bármikor. Azonban ehhez hasonló magatartás mindig is létezett. Nem hiába ad Isten az Igéjében sok ilyen vonatkozású utasítást és figyelmeztetést. A gyermeknek ez a magatartása az egyébként helyes és természetes önállóságra való törekvésükkel függ össze. Hogy eközben hamar túllőnek a célon, könnyen megérthető. Fiatal keresztyéneknek, akik még szüleik háztartásában élnek, nem keresztyén környezetükben édesapjukkal és édesanyjukkal szembeni, szeretetből és hálából fakadó tudatos engedelmességgel kellene kitűnni. Ők tudják, hogy szüleik Isten előtt felelősséggel tartoznak értük, és ezért velük kapcsolatban világosan elhatárolt feladatot kell végrehajtaniuk, melynek indítéka megint csak a szeretet. Már önállóvá lett keresztyének is azzal bizonyítják szüleikhez való viszonyukban keresztyénségüket, hogy tisztelik, becsülik és szeretik őket. Különösen is figyelembe veszik azt, hogy a szülők sokszor nehezen szakadnak el gyermekeiktől. Az ilyen magatartás a keresztyének számára Isten akaratának magától értetődő teljesítése, és különleges bizonyságtétel egy ellentétes alapelvektől irányított környezetben. Amikor ez a szülők és gyermekek közötti kapcsolat egyik oldala, és ezt keresztyén embereknél Isten elgondolása határozza meg, akkor ez természetesen fordítva is érvényes: HÁTHA MÉG MA Száll az élet, mint az óra, fut, rohan a mutatója; nyárra gyorsan jön az ősz, - jelek földön, szívben, égen, hirdetik a Mindenségben: Jézusom!... Te visszajössz! Ezredévek tűnnek, mennek szárnyain a Végtelennek, s mit hoz az új ezredév? Am minek ily messze nézni? Szívem forró vágy emészti: hátha addig visszajössz! Századok suhannak lágyan, évek hosszú gyöngysorában; s mit hoz a következő? S szívem zengi:... hátha... hátha... Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz! Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra, míg a lelkek alszanak? Értük küldesz, értük éltetsz, minden percben visszatérhetsz,- hátha még ma visszajössz! Haluszka Margit A szülők az Istentől rájuk bízott gyermekeket szeretettel veszik körül, gondoskodnak róluk és Isten félelmében nevelik őket. Ugyanakkor mindig érezhetik a gyermekek azt, hogy a mozgató rugó a szeretet, és nem a szülők önzése vagy uralkodni akarása. Ezért elsősorban az apák óvakodjanak attól, hogy nehézzé tegyék az engedelmességet a gyermekek számára azáltal, hogy túlzott követelményekkel ingerük őket. Igehelyek: 2Móz 20,12; 5Móz 27,16; Péld 30,17; Ef 6,2; 2Tim 3,2. Dieter Boddenberg 85
