Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
nak korlátáit meghatározni. Isten a házassággal csodálatos ajándékot szeretne adni, ami nekünk örömet, boldogságot és beteljesedést hoz. Igazodjunk ezért az Ő alapelveihez, és használjuk fel szüléink és más érett keresztyének élettapasztalatait. Igehelyek: IKor 7,391b; lPt3,4; Péld31,30. És a válás? A válás olyan szó volt régen, amely ijedtséget okozott. Ma ez messzemenően másképpen van; hozzászoktak az emberek. Megváltozott társadalmunknak megfelelően e fogalomról alkotott vélemény is döntő módon megváltozott. Ami korábban az Isten parancsaihoz való önkéntes kötődésből és törvényes alapelvek elfogadásából adódott, azt hozzáigazították a megváltozott közvéleményhez, melyet megint csak a hajlamok befolyásolnak. Ez a gondolkodásmód Isten gyermekeinek köreibe is behatolt. Ez sajnálatos tény. A keresztyén ember számára azonban Istennek a Bibliában lefektetett alapelvei maradnak egyedül mértékadóak. A Szentírás a házassági válást nem ismeri el Isten akarata szerinti intézkedésnek. A válás katasztrófaesemény. Az ember önzéséből keletkezik. A házasság, mint Isten ajándéka, az Ő szándéka szerint a férfi és nő életük végéig tartó összekapcsolódása egymáshoz. Ilyen kapcsolat feloldása csak a halál által történhet. (De hiszen a házasulandók ezt ígérik egymásnak a házasságkötéskor is!) Házasságtörés esetére, számolva az emberi szív keménységével, a Biblia az elválasztó-értelmű válást megengedi. Ennek célja azonban mégis a megtört kapcsolat helyreállítása marad akkor is. Az újra megházasodás azonban az ilyen kibékülést megakadályozná. Ezért esik el ez a megoldás. A férj és a feleség egymáshoz vannak kapcsolva, kötve, amíg csak élnek. Nagyon sokan ma ezeket az igéket keménynek találják és elutasítják. Hiszen valóban nem felelnek meg többé a társadalmi normáknak és korunk értékítéletének. Azonban végül is mi a mértékadó a keresztyén ember számára? Ezeknek az elgondolásoknak vélt keménysége végső soron Istennek abból az akaratából fakad, mellyel biztosítani akarja az ember boldogságát. Bizonyára vannak olyan határesetek, melyeket Isten irgalmasságával fedez be. De ugyanilyen biztos az is, hogy ettől még a Teremtő tulajdonképpeni akarata változatlan marad. Akinek az életében Krisztus az Úr, az ezen a területen is az Ő akaratától függ. Aki engedi, hogy Ő legyen az Úr, segítséget talál. Igehelyek: Mai 2,16; Mt5,31; Mt 19,4; 1 Kor 7,10; IKor 7,39. Mi is a család? Minden családnak alapja és felépítő sejtje a férfi és a nő házassága. Isten ajándékként rájuk bízza a gyermekeket. így jön létre a család. Itt jön létre - ameddig érintetlen marad ez a kapcsolat - a szükséges és megfelelő »fészekmeleg« a gyermekek számára. Csak ilyen légkörben alakulhat normálisan fejlődésük. Intakt, érintetlen a család akkor, ha az apa, anya és a gyermekek engedelmeskednek Isten alapelveinek és rendeléseinek a mellé- és alárendelés tekintetében, és minden szeretetben mehet végbe. Ha Jézus Krisztus valóban a ház Ura és középpontja, akkor megvan a boldogság és harmónia minden feltétele. Az ilyen családok éppen ebben a mi felbomló korunkban és valamennyi normát felrugó társadalmunkban bemutatnak valamit Isten szentséges világából, és így az egyik legjobb bizonyságai is az Úrnak. Itt az apa valóban papja házának, és szeretetben és türelemben áll az övéi előtt. Isten előtti felelősségben igazi mértékeket állít, melyek bizalmat ébresztenek, és családját világos bibliai alapelvek szerint és saját élő példájával irányítja. Az anya külsőképpen gondoskodik a családról, és jóságosságával döntően meghatározza a légkört a házon belül, úgyhogy mindenki jól érezhesse magát. 84
