Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám

helyére nézve nem a jeruzsálemi templomot, sem nem valamely felekezet kisebb vagy nagyobb kápolnáját, hanem ami egészen új: saját magát jelöli meg, ezt mondván: »Ha énbennem maradtok. . . «Ebben benne van, hogy az embernek először is be kell lépnie Jézus életébe éppúgy, mint valamely templomba, de nem szabad onnan gyorsan kiszaladni, hanem Őbenne meg is kell maradni. Természetesen itt nem fizikai, testi, hanem szellemi belépésről és szellemi bennmaradásról van szó. Második feltétele: hogyha az Ő beszédei bennünk maradnak. Ezzel megszabja nemcsak a tanítvány életvonalát, hanem az imádkozásnak a keretét is. Az imádkozás tárgyának tehát Jézus beszédeihez kell igazodnia. »Ha énbennem maradtok - mondja Jézus - és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek.« Jézus óta tehát nem valamely városhoz vagy kisebb-nagyobb hírű imádkozási helyhez van kötve a sikeres imádkozás, hanem az Ő személyéhez és az Ő beszédeihez. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a sikertelen imádkozásnak a Jézus tanácsától való eltérés az oka.

A vincellér metszése fájdalmas a szőlőnek, és a metszés helyén nedvet bocsát ki: amint mondani szokták: könnyezik. Ugyanúgy fájdalmas az is, mikor a nagy szőlőműves,

az Atya, az egyes tanítványról vagy tanítványok csoportjáról levágja ezt vagy azt a vadhajtást. A tanítványok is sokszor könynyeztek ilyen esetben, mint a szőlővessző, pedig meg kellett volna érteni, hogy az Atya nem bosszúból, hanem szeretetből végzi metszését azért, hogy Jézus szavai szerint több gyümölcsöt teremjen a vessző. Az Atya tisztogatásának és metszésének végső célját így határozta meg Jézus a példázat szerint: »Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nekem tanítványaim.« A nagy szőlőművest tehát nem boszzúvágy vezeti, hanem a legnemesebb cél, ti. az, hogy a tanítvány tanítvány maradjon, el nem hagyván az ő Mesterét, és mindezek eredményeképpen dicsőíttessék a Mindenható Isten. A tanítványnak minden cselekedete, minden szolgálata és minden bizonyságtétele között legmagasabb rendű missziója, hogy életében és halálában, szavaiban és cselekedeteiben legyen valami, ami Isten dicsőségét hirdeti. A Zsoltárok könyve azzal kezdődik, hogy kétféle útja lehet az embernek: egyik az életre, másik a veszedelemre visz, de az utolsó zsoltárok már nem ezzel foglalkoznak, hanem csaknem kizárólag Isten dicsőségével és magasztalásával. Az újszövetségi szolgálat is Keresztelő János eme felszólításával indul:

Jeruzsálem egyik legszebb temploma: a Gecsemáné kertben Jézus haláltusájának helyén 1924-ben felépült ún. »Nemzetek temploma«.

81