Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor A szőlőtő és a szőlővesszők János 15,1-10 Jézus példázata oly egyszerű és a szőlőtő annyira ismeretes mindenki előtt, hogy e hasonlatot lehetetlen volt nem érteni már akkor is, és lehetetlen azt félremagyarázni még ma is. Itt nem dogmákról, nem hitvallásokról, nem vitatható elméleti kérdésekről van szó, hanem arra a gyakorlati és mindennapi viszonyra mutat rá Jézus, melyben egymáshoz kapcsolódik a tanítvány, Jézus és az Atya. Jézus a szőlőtőke feladatát végzi, belőle nőnek ki az egyes tanítványok, és Ő nyújtja azoknak az életnedvet növekedésükhöz, valamint gyümölcsözésükhöz. A szőlővesszők, vagyis a tanítványok gyümölcstermését gondosan figyelő szőlőműves Isten, Jézusnak Atyja. Jézusnak, a tanítványnak és az Atyának a miszsziója félreérthetetlenül világos. Jézus, mint szőlőtő, hibátlan életerőt, egy nemes és kifogástalan élet nedvét bocsátja minden szőlővessző ereibe. A tanítvány - ha csakugyan ennek az igazi szőlőtőkének a vesszeje, és nemcsak elméleti a kapcsolata - valóságosan összefügg a szőlőtőkével. Növekedéséhez minden életerejét és a gyümölcsözéshez szükséges minden tápértékét Jézustól kapja. Nemcsak egy hitvallás, nemcsak valami ceremónia, sőt nem is valami vallásos felbuzdulás köti őt Jézushoz, a szőlőtőkéhez, hanem olyan életbeli kapcsolat, amely nélkül egyetlen napig sem létezhetne. A nagy szőlőműves, az Atya csak azt figyeli, hogy hoz-e nemes gyümölcsöt a szőlővessző. Ha igen, akkor a hiábavaló mellékhajtásoktól megtisztítja, hogy még több legyen a gyümölcse. Ha az Atya a szőlővesszőn nem talál gyümölcsöt, akkor nem engedi, hogy a vessző hiába szívja a tőke életnedvét és haszontalanul foglalja el egy termő vesszőnek a helyét, hanem a példázat szerint az ilyen terméketlen veszszőt levágja, egybegyűjti és tűzre veti. Az Atyának mint szőlőművesnek a magatartása türelmes és kegyelmes, még a kevés gyümölcsöt mutató vesszővel szemben is, mert tisztogatja és időt ad neki a több gyümölcsözésre. De szigorúan igazságos a terméketlen vesszővel szemben. Ez a példázat egyike azoknak, melyet minden nemzedék minden tisztán látó lelkiszellemi embere sokszor megfigyelhetett a maga körében is. Nem örülünk a gyümölcsléién vesszőnek sem a szőlőben, sem a lelki közösségekben, de semmit sem szólhatunk a vincellér ellen, amikor az határozott kézzel levágja a gyümölcstelen ágat. És bár sajnálkozunk, mikor a gyümölcstelen lelki ember vagy egész lelki közösségek száradását, sőt az igazi szőlőtőről való lehullását látjuk, de meg kell nyugodnunk az igazságos Isten metsző ollója előtt. Gyönyörűen írja le Jézus az igazi tanítványnak a Hozzá való viszonyát, midőn így szól: ti énbennem vagytok, vagyis énbennem gyökereztek, én pedig, vagyis az életerőm tibennetek van. Ha ez így marad, folytatja Jézus, akkor sok gyümölcsöt teremtek, de viszont nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Akik az emberi lélekkel és annak mélységeivel sokat foglalkoztak, azok megállapították, hogy az emberekben levő sokféle gondolat és indulat felváltható valamely új gondolattal vagy indulattal, de Jézus és az Ő ereje semmivel sem cserélhető ki és semmivel sem pótolható. A fenti példázat 7. versében mondja meg Jézus a sikeres imádkozás titkát. Ehhez О két előfeltételt szab meg, éspedig először megszabja a sikeres imádkozás helyét, másodszor pedig annak keretét. Az imádkozás 80