Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
AZ ETER HULLÁMAIN AT ■ ■ ■ Zsákutca Ha a fiatalok problémáiról listát készítenénk, először az anyagi természetű bajokat kellene megemlítenünk. Egyeseknél ez csupán a sovány zsebpénzt jelenti, másoknál esetleg a betevő falat gondját. Ezek után jönnek a szociális helyzetből adódó nehézségek, a rendezetlen családi körülmények áldatlan következményei, iskolai gondok. A serdülőkor kétségekkel teli éveit senki sem kerülheti el. A felnőttekben való csalódás is súlyos lelki megrázkódtatást jelent a fiataloknak. S ha a bizonytalanság érzésének ilyenkor elvetett magjai később kicsíráznak, megjelenik a félelem; az ember úgy érzi, elvesztette a talajt a lába alól, zsákutcába jutott az élete. Általánosítás helyett azonban hadd illusztráljam néhány konkrét példával, hogy mire gondolok. Egy 16 éves lány három évi csövezés után így nyilatkozik: »Valahogy mindig azt kerestem, legyen valaki, aki szeret.« Egy tizenkilenc éves lány, akinek már nyolc fiúval volt rövidebb-hosszabb kapcsolata, most csalódottan kijelenti: »Semmi értelme az egész életnek.« Olvastam egy állami intézetben nevelkedett fiatalról. A rossz környezet gátlásossá, félénkké, magányossá tette. Felnőtt korára emberkerülővé vált, boldogtalan. Hallottam egy 33 éves fiatalemberről, aki két válás és számos újrakezdési kísérlet után teljes letargiába jutott. »Nekem semmi sem sikerült« - vallotta az őt kérdező újságírónak —, kis kofferjét szorongatva, amelyben mindene benne volt, amit magáénak mondhatott. A fiatalok magányossága szinte népbetegségszámba megy. Van, aki a diszkóba menekül előle, van, aki az alkohol mámorába, vagy még rosszabb, rászokik a kábítószerre vagy beáll a csövesek közé. Itt most nem akarok több konkrét esetet idézni. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy valós problémák állnak előttünk. A példában említett fiatalok tehetetlenül vergődtek életük összekuszálódott hálójában. A születés és halál közötti évek lázadó miértjei kínná változtatták számukra az életet. Megválaszolásra váró kérdéseik így hangoztak: »Hogyan jutottam ebbe az állapotba? Miért pont én vagyok ez a szerencsétlen? Egyáltalán miért élek? Mi az értelme az egésznek? Ki vagyok én? Miért születtem? Minek élek? Csak úgy véletlenül megszülettem, mert van egy apám meg egy anyám? Aztán véletlenül éppen itt Budapesten, vagy Hódmezővásárhelyen, vagy akárhol? Tiszta szerencse, vagy éppen szerencsétlenség, hogy szüleim jól szituáltak, anyagi gondom nincs, mégis üres az életem.« Vagy: »A nulláról küzdöttem fel magam oda, ahol vagyok, de már látom, semmi értelme az egésznek. Minek dolgozom halálra magam? Azért, hogy a főnökömnek eggyel több érdemet szerezzek és harminc éves koromra én is olyan idegroncs legyek, mint a szomszéd Szabó Jóska?« A lét kérdései, a magunk tudatának, identitásának problémája elemi erővel előtörő kérdések. Ezek megválaszolása okozza a 30
