Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

AZ ETER HULLÁMAIN AT ■ ■ ■ Zsákutca Ha a fiatalok problémáiról listát készíte­nénk, először az anyagi természetű bajo­kat kellene megemlítenünk. Egyeseknél ez csupán a sovány zsebpénzt jelenti, má­soknál esetleg a betevő falat gondját. Ezek után jönnek a szociális helyzetből adódó nehézségek, a rendezetlen családi körül­mények áldatlan következményei, iskolai gondok. A serdülőkor kétségekkel teli éveit senki sem kerülheti el. A felnőttek­ben való csalódás is súlyos lelki megráz­kódtatást jelent a fiataloknak. S ha a bi­zonytalanság érzésének ilyenkor elvetett magjai később kicsíráznak, megjelenik a félelem; az ember úgy érzi, elvesztette a talajt a lába alól, zsákutcába jutott az éle­te. Általánosítás helyett azonban hadd illusztráljam néhány konkrét példával, hogy mire gondolok. Egy 16 éves lány három évi csövezés után így nyilatkozik: »Valahogy mindig azt ke­restem, legyen valaki, aki szeret.« Egy ti­zenkilenc éves lány, akinek már nyolc fiú­val volt rövidebb-hosszabb kapcsolata, most csalódottan kijelenti: »Semmi értel­me az egész életnek.« Olvastam egy állami intézetben nevelkedett fiatalról. A rossz környezet gátlásossá, félénkké, magá­nyossá tette. Felnőtt korára emberkerülő­vé vált, boldogtalan. Hallottam egy 33 éves fiatalemberről, aki két válás és számos újrakezdési kísérlet után teljes letargiába jutott. »Nekem sem­mi sem sikerült« - vallotta az őt kérdező újságírónak —, kis kofferjét szorongatva, amelyben mindene benne volt, amit magá­énak mondhatott. A fiatalok magányossága szinte népbeteg­ségszámba megy. Van, aki a diszkóba me­nekül előle, van, aki az alkohol mámorá­ba, vagy még rosszabb, rászokik a kábító­szerre vagy beáll a csövesek közé. Itt most nem akarok több konkrét esetet idézni. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy valós problémák állnak előttünk. A példában említett fiatalok tehetetlenül vergődtek életük összekuszálódott hálójában. A szü­letés és halál közötti évek lázadó miértjei kínná változtatták számukra az életet. Megválaszolásra váró kérdéseik így han­goztak: »Hogyan jutottam ebbe az állapotba? Miért pont én vagyok ez a szerencsétlen? Egyáltalán miért élek? Mi az értelme az egésznek? Ki vagyok én? Miért születtem? Minek élek? Csak úgy véletlenül megszü­lettem, mert van egy apám meg egy anyám? Aztán véletlenül éppen itt Buda­pesten, vagy Hódmezővásárhelyen, vagy akárhol? Tiszta szerencse, vagy éppen sze­rencsétlenség, hogy szüleim jól szituál­tak, anyagi gondom nincs, mégis üres az életem.« Vagy: »A nulláról küzdöttem fel magam oda, ahol vagyok, de már látom, semmi értelme az egésznek. Minek dolgo­zom halálra magam? Azért, hogy a főnö­kömnek eggyel több érdemet szerezzek és harminc éves koromra én is olyan ideg­roncs legyek, mint a szomszéd Szabó Jóska?« A lét kérdései, a magunk tudatának, iden­titásának problémája elemi erővel előtörő kérdések. Ezek megválaszolása okozza a 30

Next

/
Thumbnails
Contents