Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
A sziklába vágott üres sírbolt Jeruzsálemben, Golgota dombjának közelében (Jn 19,41). Itt helyezték el Jézus testét keresztre feszítése és halála után. A prófécia szerint: »Mint bárány, mely mészárszékre vitetik, szelíd volt és száját nem nyitotta meg.« Jézus némán, hang nélkül elszenvedi a meggyalázást, azért is, hogy követői majd használni tudják ezt a néma kiáltást. Mint az a diák, aki a diákszálló közös hálótermében minden este imádkozott, ágya szélén ülve, fejét kezébe hajtva. Egy ilyen alkalommal egyik társa gúnyból egy pár, fűzőivel összekötött cipőt akasztott a nyakába. Meg sem mozdult a diák, ült tovább és csendben imádkozott, mint eddig. A fiúk megunták a csúfolódást és lefeküdtek. Reggelre kelve a csúfolódó kitisztítva találta cipőjét az ágya előtt. S ettől kezdve nem csúfolódott vele senki. Mindazokért kiált ez a néma szenvedés, akiket bárhol, bármikor a világon elnémítottak, megaláztak, megnyomorítottak, félrelöktek, akikből csúfot űztek, akiknek kiszolgáltatottságukban nincs lehetőségük szólni. Jézus az ő pártjukon áll, királyságába befogadja őket. És hallgatva szenved az üvöltöző csúfolódókért is, hogy kegyelmet kapjanak, szívük megváltozzék, bűnvallásra és hálaimára elcsendesedjenek. Isten előtt elcsendesedve döntsünk ma Jézus mellett! Kérüx Győzelem a halál felett Jézus győzelméről zeng ajkunkon az ének. Os rabtartónk, a halál legyőzetett végleg! Nem rejthet el örökre a sírgödör szája, mégha sziklatömböket fektetnek is rája! Égi jelre megnyílnak a temetőkertek. Síri ágyon pihenők mind életre kelnek. Mert miként a télre itt üde tavasz ébred, úgy vett erőt, diadalt halálon az élet. Két ezredév múltán is Isten szava vigasz. Aki Jézus Krisztusé, ha meghal is, él az! P.P 3
