Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
Ima a Gecsemáné-kertben »Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és ott imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, kezdett szomorkodni és gyötrődni. Ekkor mondta nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig! Maradjatok itt és vigyázzatok velem. És egy kissé előre menve, arcra borult, könyörgött és mondta: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Akkor a tanítványokhoz ment és alva találta őket, s mondta Péternek: így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem!? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. Ismét elment másodszor is és könyörgött: Atyám! ha el nem múlhat tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. És mikor visszatért, ismét alva találta őket, mert megnehezedtek az ő szemeik. És otthagyta őket, ismét elment és imádkozott harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. Ekkor az ó tanítványaihoz ment, és mondta: Aludjatok és nyugodjatok. íme elközelgetett az óra, és az ember Fia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek fel, menjünk! Imé, elközelgetett, aki engem elárul. « Mt 26,36-46 Az evangéliumokban többször olvassuk, hogy Jézus imádkozott. Egyszer az egész éjszakát töltötte imádkozásban, máskor puszta helyre vonult magában és ott imádkozott. Mindig magánosán imádkozott. A bűnös embernek szüntelenül bele kell foglalnia imájába: »Bocsásd meg a mi vétkeinket!« A bűntelen Jézus ezt nem mondhatta együtt a bűnösökkel, ezért imádkozott egyedül. Imái közül kettőt (Mt 26, 36-46 és Jn 17. rész) részletesen feljegyeztek tanítványai. Ezek közül egyik a fent jelzett gecsemáné-kerti ima, kevéssel elfogatása előtt. Miképpen imádkozott és mire tanít bennünket imája által? 1. »Egy kissé előre menve, arcra borult könyörögve« (39. V.). Ennél mélyebben már nem hajolhatott volna meg a földön mennyei Atyja előtt. Bizonyos, hogy az imádkozás ezen külső formája is példaadás, de az is bizonyos, hogy ezen lebomlásban a szívnek, elmének és indulatoknak, egyszóval a belső embernek teljes meghajlása is ki van fejezve. Ezen belső meghajlásból származott az arcra borulás is. Tanuljuk meg, hogy a lehető legnagyobb belső meghajlásban kell Isten elé jámlnunk imáinkban, amit Jézus arcraborulásával is kifejezett. 2. »Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te« (39. v.). Jézus imája nagyon rövid volt és két részből állott. Első részéből felhatalmazást nyerünk arra, hogy bármely keserűség megszűnését kérhetjük az Atyától. Az ima második része azonban teljes belenyugvással az Atyára hagyja a döntést. Sok ima hangzik el a földön ma is, de bizonyos, hogy azok többsége csupán a gecsemánéi ima első feléből, vagyis csak kérésből áll. Aki egész imát akar mondani, annak nem szabad elhagynia az ima második felét sem. Hogy az ima második felét is teljes alázattal és belenyugvással mondotta Jézus, mutatják a következmények. Kérését nem teljesítette az Atya, de a pohár minden kortyát (árulás, elfogatás, megkötözés, kihallgatások, megostorozás, töviskorona, keresztre feszítés) az Atyához való változatlan ragaszkodásban s az Atya döntésén való megnyugvásban ürítette ki. A pohár után éppúgy az Atyához fordult, mint előtte tette, mondván: »Atyám, a te kezedbe teszem le az én szellemem« (Lk 23,46). Hogy milyen bi4
