Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
Összefoglaljuk: A Biblia egyik kívánsága, hogy családtagjainkról gondoskodjunk. Éppen ezen a területen gazdag lehetőségeink vannak életünk értékesebbé tételére. De jó lelkiismerettel közbeiktathatunk teremtő szüneteket is, melyek által önmagunkra találhatunk. Isten ilyennek teremtett bennünket. Büntetlenül huzamosan egyetlen ember sem működhet állandóan, folyamatosan. Döntő azonban az marad, hogy Jézus Krisztus váltságművére hálával válaszoljunk. Ez olyan élettel történik, amely az Ő rendelkezésére áll. Ez az Úr igényli közösségünket és szolgálatunkat. Megbízásokat ad. Ez más, mint a törvény teljesíthetetlen követelései. Ettől megszabadít bennünket. Imánkban kérdezzük meg ót mindig újra: »Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?«, s akkor esetről esetre meg fogja mutatni nekünk, hol kell életünk helyes súlypontját kialakítani. Herbert Stephan NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (20) Elhívatásunkkal kapcsolatban érdemes elolvasni Pál szavait az lKor 1,26-29-ből: »Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; mert nem sokan vannak közietek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket: hogy EGYETLEN EMBER SE DICSEKEDJEK AZ ISTEN SZÍNE ELŐTT.« Hát éppenséggel nem hízelgő szavak ezek. Ki szereti azt, ha bolondnak tartják, lenézettnek és semminek? Senki. Mindnyájan szeretünk valakinek látszani. Mégis tetszett az Istennek ezeket elhívni, hogy a bölcseket, a valakiket megszégyenítse. »Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok« (l.Kor 1,31) - zárja Pál hosszú fejtegetését az első fejezetben. Magunkban senkik és semmik vagyunk. Megdöbbentőek, de igen idevágóak a Prédikátor szavai: »így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz« (3,18). Magunkban semmik, de Krisztus Jézusban Isten-fiúi méltóságra hívattunk el. Ennek azonban mindenki által láthatónak kell lennie. Kiválasztásunk »a világ levettetése előtt« (Ef 1,4) megtörtént, de a Római levélben azt is elmondja Pál, hogy »akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez. . . «, és »azokat meg is dicsőítette« (8,29-30). Az Ő dicsőségének hordozói leszünk. Szabadon a test minden kötelékétől, Isten dicsősége rólunk is tisztán fog visszatükröződni. A Fiú képmását fogjuk hordozni. De mi látszik meg ebből rajtunk? Mennyire lehetünk már itt a földön ennek hordozói? - kérdezheti valaki. Gyenge példával talán a fényképész munkájához hasonlíthatnám. A sötétkamrában a kívánt kép már a papíron van, de ez még senki által nem látható. (Kiválasztásunk »a világ levettetése előtt«.) Eljön a pillanat, és a mester a hívóba teszi a képet. Ekkor fokozatosan és lassan láthatóvá válik az exponált kép. Egyre tisztábban, egyre több részlettel. Ez nem egy pillanat alatt megy végbe, ez egy 121
