Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám

folyamat. Ez történik velünk is itt e földön. A mester azonban már előre tudja, látja, mi jön elő a képen. Erről beszél a Római levél 8. fejezete is. Végül még egy igehely. Az lTim 6,12-ben ezt olvassuk: »Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál.« Hogyan lehet megragadni az örök életet? Azt nem ajándékba kapja az ember Isten ingyen kegyelméből? Vagy talán Timóteus nem volt még Isten gyermeke, hogy így buzdítja Pál? De igen, Timóteus hivő ember volt. Pál nem azt írja neki, hogy cselekedetekkel szerezze meg vagy érdemelje ki. »Megragadni«, más szavakkal megfogalmazva »megélni«, azaz gyakorlatban megvalósítani, magunkévá tenni. Használd, alkal­mazd, éld azt az isteni életet, amellyel megajándékozott. Éljetek elhívatástokhoz méltón ebben a titeket körülvevő gonosz világban. Erre buzdítani kell az Igének a hivő embert, mert könnyen megejti a gondolat: van üdvösségem, biztosítva van számomra egy hely a mennyországban, nem baj, ha az az utolsó hely is egy sarokban. Az üdvösség tehát nem egy kényelmes fotel, ahol elégedetten elnyúlhatunk, hanem nemes harc, hozzá illő járás. Pál nem hagy bizonytalanságban afelől, hogy mit ért ezen. Azonnal megkezdi az elhívatásunkhoz méltó élet jellemzőinek felsorolását: »teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel« (2.v.). Ezekre mind szükség van ahhoz, hogy a következő vers felszólításának eredményesen eleget tudjunk tenni: »igyekezzetek megtartani a Szellem egységét. ..« A két vers szorosan összetartozik, mindig csak együtt lenne szabad idézni. Még a sorrend sem cserélhető fel, mert fáradozásunk az egység megtartásán teljes kudarccal fog végződni, ha a 2. vers tulajdonságaival nem rendelkezünk. M.S. BIBLIAI SZIMBÓLUM Horgony — reménység Horgonyról csak a Csel 27-ben és a Zsid 6- ban olvashatunk, és csak az utóbbi helyen fordul elő ez a szó átvitt, szellemi jelentés­ben. A horgony a reménység találó képe, és a népi szólásmondás szimbólikája is ebben a jelentésben használja. A Zsid 6,18b-19 így hangzik: »Odamenekültünk, hogy megra­gadjuk az előttünk levő reménységet, amely lelkűnknek mintegy biztos és erős horgonya, és beljebb hatol a kárpitnál.« Viharban, hullámverésben a horgony tart­ja erősen az ingatag hajót, hogy a mélysé­gekbe ne sodródjék és szét ne zúzódjék, így tartja meg hitünk hajócskáját a re­ménység. Akárhogy is törekszik bún és gond heves hullámcsapásokkal minket Istentől eltávoh'tani, bármennyire is igyek­szik a népek dühöngő, örvénylő tengere félelemmel és borzadállyal bennünket eltöl­teni (Zsolt 46,3.6; Ézs 17,12-13) - a re­ménység horgonya erősen tart minket. Teljesen hiábavaló azonban a horgony, ha a hajóban marad, és nem süllyesztik le a szilárd tengerfenékbe. így a magunk hitébe vetett reménység is dőreség. Nem a mi hitünk, hanem Krisztus az alap, akire tá­maszkodhatunk, akibe reménységünk hor­gonyát vetjük. Csak aki Krisztusban gyö­keredzik és benne van szilárdan lehorgo­nyozva, az tud a külső és belső viharok s megrázkódtatások között szilárd és mozdít­hatatlan maradni, Isten kegyelmének ma­­gasztalására. ' 122

Next

/
Thumbnails
Contents