Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

Döntés, lárma, hallgatás

Olvasd: Márk 15,1-15

Elkerülhetetlen döntés

Izráelben sokan lehettek semlegesek Jézussal szemben. Tapasztalták, hogy vannak lelkes hívei és ádáz ellenségei, de úgy gondolták, nem csatlakoznak egyik táborhoz sem. Ám eljött az a pillanat, amikor megszűnt a semlegesség lehetősége: dönteni kellett életre-halálra. Vagy-vagy! A papi Nagytanács, az általa hozott halálos ítélet kíséretében átadta Jézust Pilátus helytartónak, és a húsvét ünnepén dönteni kellett a népnek: a most kiszolgálatott Jézus szabadon bocsátását kéri, vagy a fogságban levő gyilkos és lázadó Barabást. »Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?« - kérdezte Pilátus, de a főpapok által felbujtogatott tömeg inkább Barabás elbocsátását követelte. A Krisztus-esemény örökérvényű, tehát nemzedékenként és személyenként ismétlődik, így válik személyessé mindnyájunk számára a döntés: Vállalom-e Jézust életem Uraként, Királyaként - vagy vesztét kívánom. Ezen a ponton nincs semleges középút. Vagy életünk Urának fogadjuk el Ót - vagy tűnjön el az életünkből, minden királyi igényével együtt. Azt nem mondhatta Pilátusnak a sokaság: »Bocsásd el nekünk Jézust, de ne mint a zsidók királyát!« - hiszen éppen a »zsidók királyaként« lett Pilátus kezébe kiszolgáltatva. Nem mondhatjuk: Jézus pártjára állunk, de azért királyként, Úrként nem fogadjuk el Őt mégsem; magunk akarunk urak maradni életünk fölött. Dönteni kell! A nagypénteki óra a mi számunkra is a döntés órája. Boldog, aki így dönt: »Jézus az én Királyom, imámra felelet.« Üdvösségünk múlik e döntésen.

Indulatos hangoskodás

Hangos, lármás jelenet tanúivá tesz az

evangélium. Akik úgy döntöttek, hogy Jézus vesztét kívánják, egyre harsányabbak, hangosabbak. A fellázított sokaság felkiáltott: »Feszítsd meg!« S mikor Pilátus megkérdezte tőlük: »De mi rosszat tett?« - értelmes érvek helyett annál jobban kiáltották: »Feszítsd meg!« Egy keresztyén író, aki könyvet írt a démonokról, egyszer ezt a kifejezést használta benne: »A pokol a lárma birodalma.« Jézus ellen, jézusi lelkületű emberek ellen, Jézus ügyét hitelesen képviselő emberek és tevékenységük ellen milyen sokszor tudunk hangosan kiáltozni: Vesszen, tűnjön el, tudni sem akarunk róla, közünk se legyen hozzá! - Bánjuk meg hangoskodásunkat Jézussal szemben, és általában minden durva hangoskodást, amikor igazság, igaz érvek helyett felemelt hangerővel akarunk győzni, másokat megalázni: »Kikérem magamnak . . . Majd én megmutatom ... Jól odamondtám neki .. . Ha én kieresztem a hangom . . .« És Isten bocsásson meg nekünk minden szentségtelen lármát, Isten és emberek fülét sértő ricsajt, amit valaha csaptunk! Mert Isten inkább a csendben munkálkodik. Az áldott csendben.

Hatalmas hallgatás

a szégyenletes hangoskodás közepette Jézus hallgatása. Pilátus, aki látta és tudta, hogy Jézust ártatlanul vádolják, így szólt hozzá a vallatás során: »>Nem felelsz? Nézd, mennyire vádolnak téged!< Jézus többé semmit sem válaszolt, úgy hogy Pilátus nagyon elcsodálkozott.«

Jézus tudott hatalmasan szólni, mikor annak az ideje volt, és hatalmasan hallgatni, mikor saját mentségére, ellenségeinek leleplezésére lehetett volna mit mondania. De akkor hallgatásával mondott igent a mennyei Atya akaratára, megváltásunkra.

2