Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
Tükörfényesre csiszolva Madame Tussaud közismert londoni panoptikumában (viaszfigura-gyűjtemény) a lépcsőn ott áll egy angol rendőr. Olyan élethű, hogy nem egy látogató megszólította már és megkérdezte tőle, hogyan kell továbbmenni, és csak akkor vették észre, hogy viaszból van. Olyan igazinak, olyan elképesztően valódinak látszott, mintha tényleg egy angol »bobby« lenne. Csak külső hasonlatosság volt. Végigmentem ennek a sajátos kiállításnak a termein. Mindenütt ugyanaz a kép: a legkülönbözőbb jellegű híres személyiségek, királyok és hadvezérek, politikusok, művészek és tudósok. A hasonlatosság elkápráztató. Az is egészen megdöbbentő, ahogy a látogatók elnémulnak, mikor belépnek a kiállításra. Az ember azt hinné, nevetni fognak. De nem, legtöbben teljesen elnémulnak. Egyszerűen eláll a szavuk. Mert ezek a figurák nyomasztóan, egyenesen bénítólag hatnak az emberre. Mert valamennyi élettelen, csak a külső méretek egyeznek az eredetivel. Napjainkban milyen sok ember törekszik arra, hogy külsőleg, méretekben és megjelenésben keresztyénnek látszódjék. Elrémítő, mennyi látszat vesz bennünket körül. Johannes Busch mondta egyszer: aki nem piros, az rózsaszínű, aki nem keresztyén, az keresztyén-féle. És milyen igaza van! Pontosan ez a baja oly sok gyülekezetnek, egész népeknek: keresztyének vagyunk, Krisztus nélkül. Vallásunk van, de nincs benne élet. Vannak keresztyén külsőségeink, de nincs bennük erő. Van sok tanult keresztyén emberünk, de nagyon kevés a bátor hitvalló. Van sokféle ingatag vélemény, de milyen kevesen vannak, akik valóban a Biblia tanításának sziklatalaján állanak. Mert korunkban a legtöbb zavart az okozza, hogy a gonosz maga is keresztyén viselkedéssel fátyolozza el magát. Mennyire találóak korunkra a Szentírás szavai: »Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis magukat fogják szeretni, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségielenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megtartják ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől! (2Tim 3,1-5) Ezért jól jegyezd meg magadnak: Csak az a keresztyén, aki Krisztustól új életet kapott. Neked is el kell ismerned Őt életed Urának. A puszta név, hasonlatosság és látszat mit sem ér. Úgy vagyunk ezzel, mint az autóval. Tükörfényesre van csiszolva. Motorja tökéletesen rendben van. Fékei, rugózása, kerekei kifogástalanok. Még az indítókulcs is be van dugva. De - nincs benzin a tankban. Hiányzik az üzemanyag! Kényelmesen haladnak lefelé a széles úton. De ez nem a helyes irány. Olyan célba visz, amelyre senki sem számít. Ki tudná számon tartani a látszatkeresztyének nagy seregét, akik abban bíznak, hogy a keresztlevelüket a szent és igaz Isten egyszer majd el fogja fogadni keresztyén mivoltuk igazolására? És ki tudná megmondani, milyen nagy az »alkalmi keresztyének« száma, akiknek kocsiját csak keresztelő, esküvő és konfirmáció alkalmával látod parkolni a templom előtt, meg a végső búcsúztatáskor a temetőben. Mennyi hazug látszattal, mennyi keresztyén külsőséggel veszi körül magát a világ. Annak a széles útnak, amely az örök veszedelembe visz, valóban igen széles »keresztyén járdája« van. Sokra tartják a 88
