Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
Befejezésül szeretnék neked egy dolgot mondani. Emlékszel, mit mondtam a tanítványaimnak a keresztről? Egész életedben próbáltad magad megkímélni az áldozatoktól és a szenvedéstől. Bármikor is tűnt fel az utadon a kereszt, kikerülted. Minden erőddel megpróbáltad megóvni, megmenteni az életedet. Aki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem.« Ez volt az egész, amit mondott. Azután elment. És én boldog voltam. Örültem annak, hogy egyedül vagyok és térdre borulhatok. Több dologban döntésre kellett jutnom, és feltétlenül azonnal hozzá akartam fogni a cselekvéshez is. * * * Egy imádság (Georg Wever-től) Édesatyánk, csak arra kérhetünk Téged, vizsgáld át a szívünket, hogy megtudjuk, valóban tudjuk, hol is van a szívünk. Mert Te mondtad, hogy ahol a kincsünk van, ott van a szívünk is. Kérünk, ó Isten, vigyél bennünket a kereszthez, ahol Ő szegénnyé lett, megalázottá vált, a menny minden dicsőségétől megfosztatott, hogy mi gazdaggá legyünk, Isten fiai, Jézus Krisztus örököstársai. Innen nem lázadókként akarunk továbbmenni, ó Isten, hanem szeretnénk a kereszten összetörettetni. Szeretnénk nem ellenszegülni a Szent Szellemnek, hanem mindent kiszolgáltatni Krisztusnak. Életünket, talentumainkat, nyelvünket, szívünket, családunkat. Szeretnénk teljes szívünkből imádkozni: »Mindent átadok az Úr Jézusnak, mindent kiszolgáltatok Neki.« Urunk, Istenünk, Te tudod, hogy nem vagyunk tanítványok. Olyan messze távolodtunk a valóságtól, csak azt kérjük, fogadj el bennünket, akik megbánjuk bűneinket, és tölts be bennünket Szent Szellemmel. Tudjuk Urunk, hogy ezeket a dolgokat magunktól nem tudjuk megtenni. Gyenge kísérleteink miatt csak gyámoltalanokká és bátortalanokká le-Világok titka Igaz, a titkok száma végtelen, s örök titok a végtelen maga, a Föld, az ég, a csillagrendszerek, galaktikánk s az О galaktikái, Aki teremtett, fenntart és igazgat mindeneket... A törpe csillagok világok titkát őrzik, mérhetetlen arányokat látnak szüntelen. А иnem tudom« hírét hozzák az esték, a képzeletnek milliószoros nagyítású távcsövét is hiába irányítom a végtelen felé. A csillagképek egy megfejthetetlen, megmérhetetlen és felfoghatatlan teremtés fénylő hieroglifái, csak tükröződnek bennem, fényjelek, kottafejek egy titokzatos ének lelkembe írott kottáján, amely ma sem tudom, hogy hogy került oda. De láttam egyszer Budapestet éjjel repülőgépről, míg közeledőben kitárult rejtett csillagrendszere: olyan volt, mint a titokzatos ég, csak közelebb volt és elérhető volt, és tudtam róla, hogy mi emberek varázsoltuk ilyenné, s oly világos, oly érthető lett számomra, hogy a végtelennek épp így van Alkotója, s kinyílt titok már, hogy az életem közeledés szüntelen О felé. F.L. szünk. Szeretnénk úgy imádkozni, mint az énekíró, hogy elkezdődhessék a belső megújulás. A szeretet megújulása, amely kiszakít bennünket ebből az anyagias korszakból, melyben élünk. Hogy megszabaduljunk a világiasság, az anyagiasság rabszolgaságából és az elpuhultság kultuszából, amely gyorsabban terjed a földön, mint az istentelenség. O, Uram, hallgasd meg imánkat, hogy megismerhessük, hogyan járt Ő. Jézus Krisztus nevében kérjük. Amen. 87
