Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám

А КЕТ VAK MEGGYOGYITASA

És mikor Jézus továbbment onnét, két vak követte őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! Mikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és mondta nekik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondták neki: Igen, Uram. Akkor illette az ő szemeiket, mondván: Legyen nektek a ti hitetek szerint. És megnyilatkoztak azoknak szemei, és rájuk parancsolt Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! Azok pedig kimenvén, elterjesztették az ő hírét abban az egész tartományban (Mt 9, 27-31).

Az Újszövetségben öt helyen olvashatunk arról, hogy az Úr Jézus vakokat gyógyított meg. Mindegyiknek megvan a történelmi és a szellemi jelentősége és tanulsága. Elsősorban most az a kérdés, hogy lelki-szellemi értelemben mit jelent vaknak lenni, és mi az oka a vakság állapotának. Szellemi értelemben kétféle látás és vakság van. Az egyik a hitnek a látása, vagy a hitetlenség vaksága, a másik a prófétai látás vagy vakság. »A hit pedig bizodalom azokban, amiket remélünk, és meggyőződés a nem látott valóságokról« (Zsid 11,1). Tehát a hitnek a látása sokkal felette áll a testi szemünk látásának.

A hivő emberek kaphatnak még ezenkívül prófétai látásokat is, amelyek évszázadokkal vagy évezredekkel előtte vannak a beteljesedésnek. A Zsidókhoz írt levél 11. részében több ilyen ószövetségi hivő emberről olvashatunk. Ábrahámról az van megírva, hogy azért lakott sátorokban és nem épített várost, » . . . mert várta a várost, amelynek erős fundamentuma van, amelynek építője és alkotója az Isten!« Mózesről pedig ezt olvashatjuk: »Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnevelkedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják, inkább választva az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűn ideig-óráig való

gyönyörűségét, mert Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztusért való gyalázatot, mivel a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, mert erős szívű volt, mint aki látja a láthatatlant.« A hit kérdésének mindig ez a középpontja, hogy látjuk-e azt, ami testi szemeinkkel láthatatlan. A prófétai látás már külön ajándéka Istennek. A nem hivő ember szellemileg éppen olyan vak, mint a testileg vak ember, nem tudja megkülönböztetni a színeket, és nem tud eligazodni, tájékozódni, mint a vak ember az ismeretlen úton. Egy vak ember sok mindent meg tud tanulni hallásból, tapintásból, vakírásból. Ismeri az illatokat és az ízeket. Lehetnek olyan ismeretei is egy vak embernek, amilyenek sok látó embernek nincsenek. Ugyanígy lehet ez szellemi vonatkozásban is. Egy nem hivő világi embernek lehetnek nagy ismeretei. Lehetnek vallásos embereknek, papoknak, egyházi tanítóknak is nagy teológiai ismereteik, de ha nincsen tiszta, gyermeki, élő hitük, szellemileg vakok. Az ilyen vallásos emberek csak a Biblia szövegét tudják, da nem ismerik Isten titkait, nem ismerik az Úr Jézus hangját, a Szent Szellem újjászülő, megszentelő, megtartó erejét. Csak a hivő ember tud igazán gyönyörködni az Igében. Csak a hivő ember tudja boldogan hallgatni Isten szavát. Csak a hivő ember tudja, hogy mit jelent az Istennel, a Jézus Krisztussal való szellemi életközösség.

A hit nélküli ember nem látja az üdvösség útját, így céltalanul, mint szellemi vak halad egy bizonytalan sötét jövő, a veszedelem, a halál, a kárhozat felé. Minden hit nélküli ember csak a koporsóig, a sírig lát. A hit nélkül élő ember útja tele van tévelygéssel. Van egy ószövetségi példa is, hogy Izráel népe a hitetlenség miatt, negyven évig körbe-körbe járt a pusztában, mert

70