Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
nem hittek és nem engedelmeskedtek Isten szavának, hogy foglalják el Kánaánt. A hit nélküli ember akármilyen nagy igyekezettel és rohanva megy az élet útján, mindig maga körül és bizonyos dolgok körül forog, és a végén oda ér, ahonnan elindult: »Mezítelen jöttünk e világra és mezítelen távozunk el.« Ha valakinek nincsen örökkévaló célja, mindent elveszít, csak az ítélet, a kárhozat marad a síron túlra. A másik látás vagy vakság a prófétai látás vagy vakság. Ezt a látást Isten csak némelyeknek adja. Ebbe a prófétai látásba beletartozik Istennek az az ajándéka, amely nemcsak a jövőbe lát, hanem az emberi lelkekbe és a szellemvilág megismerésébe is. Ehhez a látáshoz tartozik az is, hogy a helyzetet, az eseményeket isteni szempontból ismeri fel. Nem is lehet kívánni azt, hogy minden egyes hivő embernek ilyen szellemi látása legyen. A hitnek a látása, amellyel az üdvösség útján haladhatunk, minden ember számára elérhető, és minden hivő embernek lehet üdvbizonyossága. Ha valakinek nincsen üdvbizonyossága, egyáltalán kérdéses, hogy van-e új élete. Az üdvbizonyosság úgy hozzátartozik a hivő élethez, mint testünk életéhez a levegő. Most figyeljük meg az Igét. Ebben a történetben két vak emberről van szó. Ennek a két vak embernek az volt a jellemzője, hogy nem voltak koldusok, mint például a vak Bartimeus. Ezeket nem kellett vezetni, nem voltak egy helyhez kötve, és nem vakoknak születtek. Ennek a két embernek volt annyi látása, hogy oda tudtak menni az Úr Jézushoz. A nem hivő emberek között is vannak olyanok, akik nem egészen istentelenek, hanem ha akarják, megtalálhatják az üdvösség útját vezető nélkül is. Vannak ilyen megtérések is. Természetesen előzőleg mindenkinek hallani kell Jézus Krisztusról, hogy hozzá mehessen. Ez a két vak ember együtt keresett gyógyulást, szabadulást Jézus Krisztusnál, és együtt gyógyultak meg. Olyan eset is volt, hogy férj és feleség, vagy két jó barát, vagy két testvér egyszerre ment az Úrhoz, egyszerre tértek meg, egyszerre nyertek kegyelmet, szabadulást. Ennek a feltétele az, hogy mind a kettő egyformán vágyakozzon a szabadulásra, az üdvösségre. Az Úr Jézus azt kérdezte ettől a két vak embertől: »Hiszitek, hogy én ezt megtehetem?« A válasz rövid, de határozott volt: »Igen, Uram!« Akkor az Úr Jézus megérintette szemüket és ezt mondta: »Legyen nektek a ti hitetek szerint!« Természetesen én most nem a testi vakságból való gyógyulásra szeretnék itt biztatni, hanem sokkal inkább a szellemi vakságból, a hitetlenségből való megtérésre és a mennyei világosságban való járásra. Adja az Úr, hogy ezt a hit-látást még sokan elnyerhessék. Kun Sándor NEM JÁTÉK A szent munkára elhívott az Isten, s hívó szavára döntő igent mondtam. O, de azóta sötét bűneimmel a drága szót de sokszor visszavontam! S a lelkemet egy kérdés gyötri, tépi, nincs most szívemnek ennél kínzóbb gondja: O, jaj, mi lesz, ha drága elhívását - az Isten is majd egyszer visszavonja! Haluszka Margit LÉGY HÍRNEVEM Légy hírnevem és tisztességem, igazságom a földön, égben! Hisz semmim sincs, mit felmutassak magam szerint, csupán a rosszat. F.L. 71
