Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
vigasztalással, aki Júdása miatt szenved. Csak egyet tehetsz: rámutatsz Jézus Krisztusra. О bűntelen volt, Isten Fia volt, lecsendesítette a viharos szelet, meggyógyította a vakot, a sántát, a bélpoklost, - de Júdást viselnie kellett az utolsó percig. Ha bejöttél ebbe a világba, ha megszülettél, akkor nem kerülheted ki Júdást, - ó ott van mindig melletted, a sarkadat mardossa. Ezt tudomásul kell venned. A gyakorlati kérdés itt az: Hogyan viseljük el a mi Júdásunkat? Úgy, mint Péter, - hogy kardot rántunk? Vagy úgy, mint a tanítványok, hogy elfutunk, cserbenhagyva azt, akit Júdás elárult? Hogyan viseljük el? Úgy-e, mint Jézus? Senki és semmi nem segíthet Júdásunk terhének hordozásában, csak egyedül Jézus. ő azt mondja: »Jer, kövess engem! Tanuld meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találsz lelkednek.« Jézus nem volt nyugtalan, amikor Júdás közeledett. Ezt a csodálatos kérdést tette fel neki: »Barátom, miért jöttél?« Micsoda csodálatos mélység! Milyen csodálatos szeretet! Barátom, miért teszed ezt velem? Sokszor voltam együtt veled, szerettelek, miért teszed ezt velem? Ezt megkérdezheted te is Júdásodtól. Jézüs is kérdezte a főpap szolgájától: »Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról, ha pedig jót, miért versz engem?« Eddig mi is elmehetünk. Barátom, mi bűnt tettem ellened? Vagy más ellen? De ezt méltósággal és szelídséggel kérdezzük! A szolga nem válaszolt Jézusnak, de nem is ütötte tovább. Én is hibáztam Júdásaimmal szemben, és ezzel elveszítettem a játszmát. De amikor csendesen viselkedtem és az Úr Jézusra néztem, akkor mindig én maradtam győztes. Ezt azonban csak hitben lehet megtenni és elviselni. Megmondhatod azt is az illetőnek, hogy: nézd, én látom a terheidet, bajodat, nem kicsinylem le azokat; megértem, hogy nem tudod azt egyedül hordozni az Úr Jézus nélkül, - én sem tudtam és nem is tudom még ma sem. Ez bizonyságtétel, mert ilyen helyzetben is lehet és kell is bizonyságot tenni, nemcsak kellemes társaságban. Amikor valaki vérzik Júdásnak csókja alatt, - akkor is kell bizonyságot tenni. Elmondhatjuk: én is küszködöm Júdásommal. Megdöbbentő és nagyon nehéz az, hogy éppen azokból kerülnek ki Júdásaink, akiket türelemmel és szeretettel hordoztunk. Dávidnak is nagyon nehéz volt a helyzete. Azért írja az 55. zsoltárban: »Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném . . hanem az én barátom és ismerősöm, akivel meghitt barátságban voltam . . . (Zsolt 55,13-14). Ha visszatekintek keresztyén életemre, ez volt a nehéz, ez volt a legnehezebb. Nehezebb volt, mint a megtérésem; több szenvedéssel járt, amikor azok emelték fel a sarkukat ellenem, akikkel együtt imádkoztunk. De Isten kegyelme átsegített ezen is. Testileg-lelkileg rendkívül megviselt, ez volt keresztyén életemnek legdöntőbb ténye, hogy kibírtam Júdásaim terhét. Kedves Olvasó! Akár hitben, akár hit nélkül élsz, Júdásaidat nem kerülheted ki. Nem álvigasztalással vigasztallak, hanem Jézus Krisztusra mutatok rá. Ha Neki így kellett pályája egész idejében hordoznia Júdást, akkor mi sem kívánhatjuk, hogy - bár Jézus hordozta Júdást - mi megmeneküljünk tőle. Odafordulhatunk az Úr Jézushoz és megtanulhatjuk Tőle, aki Gecsemánéban háromszor így imádkozott, hogy: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár . . .« Mi is imádkozhatunk háromszor. Ezt Jézus példája megengedi. De ha azt a választ kapod, hogy vállalnod kell a terhedet, - akkor vállald azt hittel! István vértanúnak is megvoltak a maga Júdásai. István életét adta, de azt mondta: »Látom az embernek Fiát a Hatalom jobbján állani.« S ezt mi is megláthatjuk. Ha nem vétetik el tőlünk sem a keserű pohár, mondjuk ki: »Legyen meg Atyám a te akaratod!« 52
