Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
De lehetséges az is, ami Pál apostollal történt. Neki a testébe szúrta bele a tövist a Sátán angyala. Pál megírja, hogy ő is háromszor imádkozott, könyörgött az Úrhoz - de negyedszer már nem! Csak háromszor, mint Jézus. Azt kapta feleletül: »Elég néked az én kegyelmem!« Lehet, hogy ilyen tövist kaptál te is. Akkor elég neked is az Ó kegyelme! Viseld hittel és bízzad az Úrra szabadításod óráját, - mert Ó megszabadít, és nem szenvedsz tovább. Ha mi jól viseljük Júdásunkat, nem sokáig szenvedünk; de ha hibázunk, akkor szenvedésünk tovább tart. Ha az Úrtól kapott hosszútűréssel viseljük, mint Jézus, ha az ó kezéből vesszük, akkor benső nyugalommal és belső emberünk megrendülése nélkül viseljük azt, megtaSzent kötelesség »Tartsatok könyörgéseket, imádságokat esedezéseket és hálaadásokat minden emberért« (lTim 2,1). A Timóteusnak adott utasítások között is első helyen áll Pál apostol levelében az imádság. Mivel királyi papság vagyunk, Isten minden gyermekének szent kötelessége ezt a papi feladatot gyakorolni, mégpedig az apostol szerint: minden emberért. Az imádság egyik megnevezése, a könyörgés, olyan sürgető kiáltás az Úrhoz, amelybe beleadjuk egész lényünket a kérés fontossága és sürgető szükségessége miatt. Milyen sokszor csak langyos, közömbös imádságok törnek az ég felé, amikor körülöttünk annyi testi-lelki nyomor és szükség arra sürgetne, hogy teljes odaadással, erőbedobással dörömböljünk a mennyek országa kapuján. Az imádság kifejezésre juttatja teljes függőségünket Istentől. Ez tartalmazza kívánságainkat, szükségünket és naponta Isten elé tárt kéréseinket. Isten ezt várja tőlünk, hogy mindent tőle kérjünk imádságainkban. pasztalva az ó ígéretét: »Az én békességemet adom nektek ... ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!« (Jn 14,1). Ha közösségünk van az Úrral, akkor diadalmasan kerülünk ki a küzdelemből. De erre a közösségre szükségünk van! Tárgyald meg a dolgot Uraddal és Megváltóddal úgy, ahogy Ő megtárgyalta azt menynyei Atyjával. Ő tudta, hogy ez keserű pohár, de ha kell - ha Atyám Te így akarod, akkor kiiszom«. És О vállalta. Dr. Kiss Ferenc »A mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei ellen.« (Ef 6,12) A közbenjáró imádságban mások érdekében szállunk síkra az Úrnál, mint erre Jézus adott példát (Zsid 7,25). Ennek az előfeltétele azonban az, hogy teljes nyíltsággal kell Istennel beszélgetnünk. Bár Istennek gyermekei vagyunk, mégis Istennel való kapcsolatunkat gyakran titkos, fel nem számolt bűnök zavarhatják. Legyünk nagyon résen! Mennyire fontos az imádság további fajtája, a hálaima. Miért adunk hálát Istennek? Tartalmazza imádságunk a hálaadást a csodálatos megváltásért, amelyet Isten olyan drága áron szerzett meg részünkre? Hálát a meghallgatott könyörgésekért; a mindennapi gondviselésért és mennyei Atyánk szerető segítségéért nap mint nap? Hálásak vagyunk a külső jó körülményekért: az esőért és napsütésért, a jó aratásért, kenyérkereseti lehetőségeinkért, nyugalomért és rendért, a vallásszabadságért? Vagy talán olyan kevés imádságainkban a hálaadás, hogy emiatt azután nem is tudjuk igazán Isten elé tárni alázatos szívvel kéréseinket, és teljes bizonyossággal nem is várjuk, hogy meghallgassa esedezéseinket? - vi 53
