Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Júdás, a másik az Antikrisztus. Róluk mondja Jézus, hogy »a veszedelemnek fia«. így értjük meg, hogy Júdás az Antikrisztus ügynöke, a veszedelem fia volt. Nem tévedett tehát Jézus, amikor vállalta születésétől fogva e.földi élet terheit, a fájdalmat, a betegséget, hiszen ő is a fájdalmak és betegségek ismerője kellett hogy legyen. Jézusnak is kísértéseken kellett átmennie és vállalnia kellett a veszedelem atyjának egy fiát, Júdást is, mert Ő ezt is az Atyjától kapta. Azt nem tudjuk, hogy Jézus éjszakai imájában tusakodott-e ez ellen, vagy nem, mert az nincs feljegyezve. Ezt az imát Ó az Atyjával folytatta le, - de nyilván vállalnia kellett Júdást. Jézus is tudta azt, amit János feljegyzett, hogy Júdás lopkodta az erszényből az önkéntes adományokat, de erről egy szót sem szólt, - sőt soha célzást sem tett erre. Ha mi láttuk volna őt az utolsó vacsorán, bizonyára odavágtuk volna, hogy: te eddig is tolvaj voltál! De Jézus csak annyit mondott: »Amit cselekedni akarsz, hamar cselekedd.« Jézus tehát vállalta Júdást. Még a Gecsemánéban, ezen a kritikus helyen, e kritikus pillanatokban sem mond neki ilyet, hogy: te tolvaj vagy és most elárulsz engem! Nem! Jézus viselte, vállalta Júdást kezdettől fogva az utolsó percig. Ha Jézus nem kerülhette ki Júdást, mi sem kerülhetjük ki, és a mi életünkben is benne kell lennie a veszedelem fia képviselőjének - talán nem is egynek. Ahány Júdás szerepel az életünkben, annyiféle, - de szerepük abban azonos, hogy lopkodják, apasztják életünk erejét, és el is árulnak bennünket. Ellenségeink ők lelki és egyéb szolgálataink ellenére, és lehet, hogy ez életünkbe is kerül. Kedves Olvasó! Ne kéredezd sem magadtól, sem tőlem, sem senkitől, hogy miért van Júdás a te életedben, miért törnek emberek ellened, miért rövidítik meg az életedet - ne kérdezd ezt, mert ezt senki nem tudja neked megmondani; - de kérdezd meg Istentől és Jézus Krisztustól. Mi A Sátán férgei Vannak napok az életed felett: hited fája úgy ropog, recseg. Fölötted vészek szele kél, fonnyad a lomb s hervad a levél. S már-már apadnak életnedvei, mert éjjel-nappal rágják gyökerét - a Sátán férgei. . . Ne hagyd! Ne hagyd! Van kertész odafent, Ki érted egyszer Golgotára ment. Férgek hadának ellenszegülj, a nagy Kertészhez jókor menekülj, hited fáját siess megmenteni, ne rágják halálos mélyre ott - a Sátán férgei! S hadd ültesse a Kertész majd a fát -a mennyei örök talajba át, ahol gyümölcse le nem hull soha, s a szélvész helyett zúg égi orgona, s örökre el fogod felejteni, hogy egyszer majdnem holtra rágtak itt -a Sátán férgei. Haluszka Margit a mi Júdásunkat, Júdásainkat nehezen viseljük el. Sokszor azt tesszük, amit Péter tett a Gecsemánéban: kardot rántunk, odavágunk és megsebesítünk. Jézus azonban azt mondja: »Ne tedd! Volna nekem felülről való erőm, hogy megvédjem magam, de nem veszem igénybe, hadd játssza ki magát Júdás!« A tanítványok is mind elfutottak - ez lett a csók vége. De kedves lélek, te ne hátrálj meg! Neked is ki kell tartanod mindvégig a te szerepedben. Ez nem könnyű dolog. Ezt csak hitben lehet elviselni. Az ember hit nélkül a Júdások miatt lelkileg elvérzik, - de lehet, hogy testileg is. Ha nem hittel kezeli Júdását, akkor az annyira bánthatja, hogy bele is halhat. Másként nem lehet azt elhordozni, csak hittel. Ne vigasztalj senkit emberi szóval, mert úgysem tudsz a másik ember baján így segíteni. Ne kenegesd azt emberi 51
