Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Hordozod-e Júdásodat? És amikor Jézus még beszélt, Júdás, egy a tizenkettő közül eljött és vele együtt sok nép fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. Aki pedig őt elárulta, jelt adott nekik, mondván: »Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.« És mindjárt Jézushoz lépett, mondván: »1Jdvözlégy, Mester!« - és megcsókolta őt. Jézus pedig mondta neki: »Barátom, miért jöttél?« Akkor hozzá menvén, kezeiket Jézusra vetették és megfogták. És egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta kezét, kardot rántott és a főpap szolgáját megcsapta, levágta annak egyik fülét. Akkor mondta neki Jézus: »Tedd helyére kardodat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én mennyei Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? De mi módon teljesednének be az írások, hogy ennek így kell lennie?« Ugyanekkor ezt mondta Jézus a sokaságnak: »Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem. Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféta írásai.« Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind és elfutottak. Amazok pedig megfogták Jézust, vitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyűltek. (Mt 26,47-57) Megrendítő rész ez Jézus életéből. Júdás személyére szeretnék itt rámutatni, akinek Jézus utolsó óráiban rendkívüli szerepe volt. Júdásról ritkán emlékezünk meg öszszejöveteleinken. Ő a főpapokkal abban állapodott meg, hogy akit megcsókol, az Jézus, azt fogják meg. Ez a csók aztán mindkettőjük halálát jelentette. Hogyan értjük meg, hogy Júdás is a tizenkét tanítvány között volt, és hogy ilyen tragikus szerep jutott neki? Jézus azt mondja, hogy ó semmit nem tett, csak azt, amit az Atya mondott neki. Egész éjjel imádkozott, mielőtt a tizenkét tanítványát kiválasztotta. Vajon tévedett Jézus, amikor Júdást is kiválasztotta? Semmiképpen nem! Ha az Úr Jézus bejött testben e világba, akkor az első órától fogva vállalnia kellett e világ minden kísértését és nyomorúságát. Az emberek nem adtak nekik szállást születésekor, és egy istállóban, jászolban, állati sorban kellett megszületnie. Szüleinek hamarosan menekülniük kellett vele Egyiptomba, mert e világ fejedelme sarkában volt, hogy megölje. Később azt olvassuk, hogy az írástudók és farizeusok üldözték, azok akarták Ót megölni. Végül a tizenkettő közül egy elárulta őt. Megdöbbentő, hogy Jézus Júdásnak olyan nevet adott, amely csak kétszer fordul elő a Szentírásban - az egyik Óvj, ölelj át Óvj, Uram, sablonoktól, rögtön kész válaszoktól, tévesztő látszatoktól, szédítő mámoroktól! Óvj eszme-rendszerektől, megkövült kegyszerektől, lélektelen seregektől, magam-vágta sebektől. Óvj nyárspolgárságtól, meddő-maró vitáktól, be nem vallott hibáktól, Tőled elsodró vágytól. Ne legyek magabiztos, szavad váratlan, titkos, mihelyt megszólal itt, most. . .- Ölelj át, Jézus Krisztus! S. J. 50
