Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Egyetlen dolog is elválaszthat, egyetlen kötél is a torkodra hurkolódhat, egyetlen megtartott bálvány is a pokolba vihet. Jézus a legnagyobb örömet kínálta ennek az embernek, és ő a legnagyobb szomorúságot választotta. Nem tudjuk, változtatott-e később első döntésén, meddig bírta a szomorúságot. Általános tapasztalat, hogy akik az Úr Jézus által felkínált lehetőséggel nem élnek, előbb gyötrődnek még, azután elcsendesedik a fájdalom, mint az elhalt idegű fogban, s végül menthetetlenül elfásulnak. Többé nem vesz erőt rajtuk az isteni unszolás, mintha védőoltást kaptak volna ellene. Még annyit, hogy Jézus nem foszt ki senkit, mert már a jelenvaló világban százszor annyit ad vissza. Itt a tízezerszeres kamat, ez a százszor annyi. A gazdag ifjú a legjobb üzletet szalasztotta el. Z. J. A bűnök bocsánata »Áldjad lelkem az Urat, és egész bensőm az 6 szent nevét! Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az Úr. Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa a fiához, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk« (Zsoltár 103,1-14). A zsoltáríró nem akar megfeledkezni Istennek »semmi jótéteményéről«, de mégis, egy van közöttük, amit mindenekfelett magasztal: az, hogy bűneinket megbocsátja Isten. Ez Istennek legéletbevágóbb ajándéka. Néha megérezteti velünk, hogy mi lenne, ha »bűneink szerint cselekednék«. És feddózése közben megértjük, hogy hiába volna minden más ajándéka, ha nem bírhatnánk bocsánatát. Csak az ad békességet és csak az teszi boldogságossá egyéb áldásait, hogy haragja elmúlik felőlünk (9-10). Ez Istennek legbőségesebb ajándéka. Egyéb áldásait mértékkel adja, és meg kell elégednünk annyival, amennyit kapunk. Sőt, talán vissza is veszi, amit adott. De bűnbocsánata teljes és feltétlen. Csak el tudjuk fogadni olyan bizalommal, amilyen készséggel Ó adja! (11-12). És ez az ő legszemélyesebb ajándéka. Ebben teljesen feltárul az ó atyai szívének mélysége. Más ajándékait elnyerhetjük és élvezhetjük úgy, hogy köztünk és Őközötte még mindig közbevettetés marad. De amikor bűneinket megbocsátja, akkor önmagát adja nekünk és keblére von örökre (13). Dr. Victor János KÖZNAPI IMÁDSÁGOK Keménységünkkel előbb-utóbb csak szétzúzzuk egymást, vagy apródonként darabokra törjük. Vedd el tőlünk a kőszívet, URUNK! 44 Könyörülj ítéleteimen, hogy áldássá lehessenek: - köveket kenyerekké - változtasd imádsággá mindegyiket! F.L.
