Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Erények lelki haszon nélkül Olvasd Márk 10,17-31 A Biblia sok tragédiát és sok örvendetes életmentést tár elénk. Amilyen nagyszerű látni a pokol küszöbéről visszalépő latrot, amint társát is mentené, olyan félelmetes látni ezt a nagyon rokonszenves embert, amint már az üdvösség küszöbéről lép viszsza. Apostoli szolgálatot kínált neki Jézus, de ő inkább választotta a jószágigazgatói címet. Mert amink van, nem a mienk, csak átmeneti gondozói vagyunk. Mégis - vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk tőle: Futva közeledett Jézus felé. Vannak, akik hátrafelé mennek csendes sompolygással, mások nyíltabban. Van, aki áll és néz egyhelyben, s a koporsóig tanakodik. Vannak, akik gyermekkori imádságaik gyűszűiből isznak most is. Mások a Káté szerteszakadt foszlányaiból akarnak még valamit kibetűzni. - Előre, futva magához Jézushoz - ez az első tennivaló! Tisztelettel állt az Úr előtt. Sokszor félálomban imádkozol; a lelked egyik fele akkor nincs már veled, s azt hiszed, istentiszteleten voltál. Sem a térd, sem a szív nem hajlik meg - ez a közeledés illetlen. Akarta az örök életet. Akarsz egyáltalán valamit, vagy azt várod, hogy Isten majd tesz veled valamit, ha akar? Micsoda kihívás ez, hiszen az is írva van: »ti nem akartátok« (Lk 13,34)! Igaz, hogy nem azé, aki akarja, és igaz, hogy nem akarjátok. Ha akaratomat nem adtam Isten hatalma alá, semmit sem adtam oda. Akard az örök életet! Harcolt önmagával. Tudsz erről valamit? Itt sok fegyver törik össze, sokan földrehajtott zászlókkal közelednek. Megvert ellenség van előtted, ne félj. Ha üdvösségre vágyói, ne kíméld magad! Roppant önfegyelemben élt. Hajlandó vagy erre? Sokkal többet tudnál adni Uradnak, ha fegyelmezettebben élnél. Ha annyi imádságod lenne, mint amennyi elolvasott újságlapod, vagy elmondott vicced, szentté avattak volna. Önfegyelem a Krisztusért, a szolgálatért! Kötelezőnek tartotta önmagára Isten törvényeit. Nem mondta: ennyit mégse lehet a mai helyzetben stb. Folytonosan vizsgálta önmagát, és Isten parancsolataihoz igazodott. Aki a másik szolgatárshoz méri magát, törpévé nyomorodik. Krisztushoz mérd magad! Becsületes volt önmagával és Istennel szemben; Jézus megkedvelte őt. Ritka eset az Újszövetségben. Mégsem tudott az Úrral menni. Nézzük most szomorú döntésének okait: Nem ismerte Jézust. A legbölcsebb, a legtiszteletreméltóbb embernek tartotta, ezért is nem hagyott érte mindent. Mert mindent odaadni csak Istenért érdemes. Jézus megmondta neki, hogyha embernek nézel, miért mondasz jónak? Jó csak az Isten egyedül. Akik Jézusban a legnagyszerűbb embert látják is, azok sohasem tudnak utána menni egész szívvel. Tamás kiáltása kell: »Én Uram és én Istenem!« Nem ismerte az Úr törvényét. Nincs ebben ellentmondás azzal az előbbi megállapítással, hogy tisztelte és akarta teljesíteni a Parancsolatokat. Nem ismerte őket lélek szerint, mert nem tudta, mit jelent: ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem. Nem ismerte önmagát sem. Azt hitte, mindent oda tud adni. Megtagadott vágyak, fékentartott indulatok fölött most mégis az ördög tűzi ki lobogóját, mert maradt még valami. Jézus a legjobbat akarja, egészen a célba akar juttatni, azért adj mindent! A kereszt csak addig félelmetes, míg a vállunkon nincs, mert vitele közben győződünk meg róla, hogy »az én igám kedves és az én terhem könnyű«. 43
