Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

tában álok!« Illés előtt egy veszélyes ellenfél terpeszkedett trónján. Körülötte rosszaka­ratú udvaroncok settenkedtek. De mögötte Isten hatalmas védőereje őrködött hű szol­gájának biztonsága felett. Ennek tudatában hirdette ki bátran Isten ítéletét a gonosz lelkű királynak. — Isten előtt állok - ez a tudat volt minden időben az Isten országa nagyjainak erkölcsi hátgerince. Gondol­junk csak Keresztelő Jánosra a házasságtö­rő Heródes király előtt; Pál apostolra a római helytartó fóruma előtt, és Luther Mártonra a wormsi birodalmi gyűlésen. Ezeket és sok ezer más hitvallót a mindenre elszánt, bátor kiállásra az a tudat képesített, hogy Isten előtt álltak. Aki Isten előtt áll, az mindvégig, és ha kell, az élete árán is hűen kitart Isten ügye mel­lett. Erről tett bizonyságot a római arénák­ban széttépett hivők vére, a hitvallók mág­lyáinak lobogó tüze és a kínzókamrák bor­zalmas gyötrelme. Ezt jelentette az elmúlt idők számos esetében - Isten előtt, az ő szolgálatában állni. Mai viszonylatban pe­dig ezt jelenti: Aki Isten előtt áll, nem ijed meg az üldözéstől, nem riad vissza a szen­vedéstől és nem roppan össze, ha úgyneve­zett sorscsapások érik. Jó- és balsorsban egyaránt vigasztalja Isten gyermekeit az a tudat, hogy mind testileg, mind lelkileg Isten előtt állnak. Más szóval: hogy a min­denható Isten őrködő szeme rajtuk nyug­szik, hogy áldó keze vezérli és hogy atyai szíve szereti őket. A hivő léleknek ezt a bizakodó magatartá­sát fejezi ki Dávid király a 27. zsoltárban: »Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek erőssége az Úr, kitől rettegnék ? Megóv engem sátrában a vesze­delem napján. Elrejt sátrának mélyén!« Pál apostol fennkölt szavú bizakodása Isten megőrző kegyelmében pedig így hangzik: »Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Ki vádolná Isten választottak? Isten az, aki megigazít! Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus az, aki az Isten jobbján van és esedezik is értünk! Ki vá­lasztana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, szorongattatás vagy üldözés, éhezés vagy mezítelenség, veszedelem vagy fegyver? - De mindezekkel szemben dia­dalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem ha­lál, sem élet, sem angyalok, sem fejedel­mek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunk­ban« (Róma 8,31-39). A zsoltárosnak és az apostolnak ezt a hivő bizakodását egybefoglalja Illés próféta hit­vallása: Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt és akinek a szolgálatában állok! Aki Istenbe veti bizalmát, sziklaszilárd alapon áll. Az, aki a lelke üdvét teljes hittel a Megváltó Krisztusra alapozza, Urunk ígérete szerint az örök élet várományosa lesz. Aki a földi élete hajóját a Szent Szellem irányítására bízza, a földi lét hullámverésén át, az örök­kévalóság partján boldogan révbe fut. - Bár minden kedves olvasómnak ez volna a szíve vágya, reménye és hite. Lant Emil * Hogy Isten munkáját végezzem, Isten erejét kell bírnom; hogy Isten erejét bírjam, tudnom kell Isten akaratát. Hogy megtudjam Isten akaratát, tanulmányoznom kell Isten Igéjét. Miért oly drága Krisztus vére? Mert megváltott minket Isten számára (lPét 1,19) Mert bűnbocsánatot szerez nekünk (Ef 1,7) Mert megtisztítja lelkiismeretünket (Zsid 9,14) Mert megigazít minket (Róm 5,9) Mert megszentel minket (Zsid 13,12) Mert megnyitja nekünk az eget (Zsid 10,19) Mert győzelmet ad nekünk (Jel 12,11) 42

Next

/
Thumbnails
Contents