Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Isten védelme alatt »Aháb, Omrifia azt tette, amit rossznak lát az Úr, még inkább, mint valamennyi elődje. Oltárt is állított Baálnak . . . készíttetett Asérá-szobrot is, és még inkább bosszantotta tetteivel Aháb az Ürat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte. - A Gileádban lakó Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra« (IKir 16,30.32; 17,1). Ez a néhány vers Izráel történetének egyik siralmas szakaszára vet fényt. A nép istentelen királya és annak gonosz felesége pogány bálványok imádását vezették be, és ennek nyomán a nép nagy többsége elfordult Jahve Istentől, az igazhitű istenfélők tábora viszont egy maroknyi kisebbségre zsugorodott össze. Amikor a bálványimádás undortkeltő kultusza már ijesztő méreteket öltött, Illés, az Úr prófétája felkereste a királyt, hogy egy katasztrofális méretű szárazság isteni ítéletét kihirdesse. Tekintve Aháb király vérengző természetét, a prófétának ez a szereplése életveszélyes kockázattal járt. Mint bárányokat . . . Farkasok közé küldelek mint bárányokat. Nem adok nektek farkasfogat, se vad, üvöltő hangot, se tépő farkaskarmot. Be kell érnetek füves legelővel, — s olyan harcban, hol testi, nyers erő kell: véretek csordul, csontotok roppan, önfeláldozón, kiszolgáltatottan. Mégis biztonságban, mert pásztorotok van. S. J. Mire magyarázható a prófétának ez a bátor, sőt merész fellépése a gonosz királlyal szemben? Illés nevének héber jelentése: Jahve az én Istenem! Ebből a forrásból merített az Úr hű szolgája erőt és elszántságot a nehéz feladatához. Természetére nézve gyarló ember volt, mint bárki más (Jak 5,17), de bizodalmát teljesen Istenbe vetette. Ezzel tűnt ki kortársai közül. Feltehető, hogy Illés nem lett egyik napról a másikra ilyen imponáló egyéniség, ahogyan a Szentírásból ismerjük. Bizonyára tehetséges ember volt, de a tehetség egymagában nem elég ahhoz, hogy valaki Isten hasznos eszköze legyen. A tehetségből csak úgy lesz használható érték, ha szorgalmas tanulással párosul. Illés is ez úton lett rátermett próféta. Életének első leckéje az istenfélelem volt. Van istenfélelem, és van emberfélelem. Istenfélelem annyit jelent, mint Istenhez igazodni és szent törvényét tiszteletben tartani. Az emberfélelem lényege viszont: a világ gonoszsága és fenyegetése előtt meghunyászkodni. Aháb király gonosz hatalma félelemgerjesztő volt, de Illés nem ijedt meg tőle. Prófétai működése során azt tapasztalta, amit Spurgeon, a hírneves londoni lelkész mondott: Az emberfélelem legjobb ellenszere az istenfélelem. Egy városi misszionáriusnak tömérdek baja támadt a polgármesterével, aki élesen ellenezte evangéíizáló tevékenységét és gyakran maga elé idéztette. Egy ilyen alkalommal egyszer ráförmedt: Amíg a kisujjamat tudom mozgatni, maga ellen fogok harcolni! A misszionárius így felelt neki: Polgármester úr, én nem nézem a maga kisujját, én Isten hatalmas karjára tekintek és ahhoz igazodom! - Ezt az elvet vallotta Illés próféta is Aháb királlyal szemben. Amikor a bálványimádó királynál megjelent, így mutatkozott be: »Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgála41
