Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
bereket hívott Jézus, hanem sok hibával, gyarlósággal, fogyatékossággal küzdő tanítványokat. Nem kell elcsüggedni, kétségbeesni, ha magunkban, másokban fogyatékosságokat találunk a gyülekezetben. Mi végre toboroz Jézus tanítványokat. Igaz, hogy gyarló, bűnös, alkalmatlannak látszó embereket hív el - de az is igaz, hogy nem maradnak olyanok, hanem éppen Jézus követése során fokozatosan átalakulnak becsületes, tiszta szívű, hálás, szolgálatkész, áldozatkész, szeretettel teljes tanítványokká! Jézus iskolájában csodálatosan átalakul, gyógyul, tisztul az emberi élet. A 12 tanítványból később, pünkösd után, szentek, hősök, vértanúk lettek! És bárki másnál boldogabbak, és az örök élet részesei. Jézus kiválasztásának kettős célja volt: 1. »Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek!« Az első cél tehát a Jézus Krisztussal való közösség, a vele kapcsolatban álló élet. Vele vagyunk, amikor Bibliánkat olvassuk, amikor imádkozunk, amikor istentiszteleten veszünk részt s amikor az Úr megterített asztalához járulunk. így lehet »Vele lenni«. 2. »Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Igét, és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket.« Hirdessék az emberek közt Krisztus szeretetét, életének példamutatását, halálának bűntörlő erejét, feltámadásának győzelmét; gyógyítsanak testi-lelki sebeket és győzelmesen szánjanak szembe a Gonosszal. Jézus tanítványai nem sebeket ejtenek, hanem sebeket gyógyítanak; nem okoznak szenvedést, hanem enyhítik a szenvedést; áldássá lesznek, jót tesznek mindenütt: otthon, családban, hivatásban s mindenütt, ahová csak eljutnak. Nem alkusznak meg a bűnnel; Krisztussal győzhetnek a Gonosz fölött. Egy félelmetes intő példa. Amikor előbb végigsoroltam a tanítványokat, egy jól ismert nevet kihagytam: Júdás nevét. Az elhívott, kiválasztott tizenkettő között volt egy, aki el is árulta Jézust. Akinek 30 ezüst többet ért, mint Jézus, - és aki végül nyomorultul elpusztult. A 30 ezüstnek nem látta hasznát, visszadobta, és felakasztotta magát. Könnyű elítélni, követ dobni rá! De Júdás alakja intő példa, meggondolkoztató figyelmeztetés mindnyájunk számára. Ha az első tanítványok, a tizenkét apostol között is akadt egy ilyen - ki biztosít minket arról, hogy nem akad ilyen most is, közöttünk is? Amikor Jézus az utolsó vacsorán együtt volt tanítványaival, bejelentette: »Bizony, mondom nektek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem. Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: Talán én?« (Mk 14,17-19). Tehát nem egymást gyanusítgatták, hanem mind saját lelkének mélyébe tekintett, mind megijedt attól a lehetőségtől, hogy éppen ő is süllyedhet ilyen mélyre. Ne törjünk most pálcát Júdás fölött, hanem az a forró könyörgés legyen szívünkben: Te, Uram, aki méltatlan voltom ellenére elhívtál tanítványoddá, Te magad vigyázz kérlek a szívemre, őrizz engem, hogy el ne áruljalak, meg ne tagadjalak, Tőled sem a földön, sem az örökkévalóságban soha el ne szakadjak, hanem hű követőd legyek. Boldog közösségben éljek Veled és engedelmesen töltsem be küldetésemet a világban: gyógyítva, segítve, áldássá válva mindenütt. Kérüx FEHÉR ZÁSZLÓ Fehér zászló: imára tett kezem nyilatkozat a teljes megadásról. Várok, hiszek, vallók, emlékezem, ahogy tán soha máskor. F.L. 40
