Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Túrmezei Erzsébet: Öröm, bánat, kérés Hogy tegnap és ma és örökkön örökké mindig ugyanaz vagy, Megváltó Krisztusom: boldog biztonságom, szüntelen örömöm, - jó, ha minden reggel újra megköszönöm. Tegnap megváltottál. Ma itt vagy énvelem. Holnap Te vársz engem az atyai háznak kitárt kapujában. Végtelen kegyelem! Újra beragyogja minden új reggelem. De ha megdöbbent, hogy én vagyok ugyanaz . . . mozdul az óember, sír a régi panasz, és csak gyengeséget, foltot, hiányt látok: újulásért akkor Tehozzád kiáltok. Te, aki ugyanaz vagy tegnap, ma, örökre, tégy újjá, a régi akárhogy kötözne! Hogy ne tartson vissza, ne gátoljon semmi, hozzád napról-napra hasonlóbbá lenni! Akármilyen tűzben, akármilyen áron! Kegyelmedet kérem. Szentlelkedet várom. Segítsen a régit levetnem, letennem! Irgalmas arcodat formálja ki bennem! (»Emberré lettél. . .« c. kötetből) Elhívás kettős céllal »Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az Igét« (Mk 3,14). Amióta Jézus először hívott el tanítványokat Galileában, azóta ismétlődik ez mindig újra meg újra, míg vissza nem tér. S lényegében ugyanez történik újra, mint az első alkalommal. , Hogyan történik az elhívás? »0 maga hívta el azokat, akiket akart; azok pedig csatlakoztak hozzá.« Jézus a kezdeményező, ő hívta el és választotta ki őket - nem ők jelentkeztek. így van ez ma is; sosem mi kezdünk Jézussal valamit; mindig Ő kezd mivelünk valamit. Kiket hív el Jézus tanítványságra? Szerepel az evangéliumban egy névsor - és van a gyülekezet mai tagjairól is egy névsor. Akad köztünk szájhős, hencegő, és akad gyáva, aki tagadja, szégyenli, hogy Jézushoz köze volna kritikus pillanatban, más gondolkodású emberek között - volt akkor is ilyen: Simon Péter. Akad soraink közt nagyravágyó, aki első akar lenni, parancsolgatni szeret, uralkodni a többiek felett, élre törni és lenézni a többit - voltak ilyenek akkor is: Jakab és János. Van köztünk nehezebb felfogású, aki nehezen érti meg az Úr szavait, szeretetét, parancsait - volt akkor is ilyen: Fülöp. Meg is kellett őt feddenie az Úrnak: »Annyi ideje veletek vagyok, és még mindig nem ismertél meg engem, Fülöp?« Van gyülekezetünkben olyan, aki kételkedésre hajlamos, nehezen tud hinni az Úr szavának, ígéreteinek. Kérdőjelet rajzol minden kijelentés mellé: Vajon csakugyan igaz-e, tényleg így van-e? - Volt az elsők közt is ilyen: Tamás. Akad köztünk kapzsi, anyagias, pénzsóvár; talán olyan is, aki képes volna mást megkárosítani. Akkor is volt: Máté, a vámszedő. Szóval: akkor sem tökéletes, hibátlan em39
