Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
bizonyítéka maga Jézus Gyülekezete. Véres üldözéseknek volt kitéve 2000 esztendő alatt. Ennek ellenére legyőzhetetlennek bizonyult. Hamis tanítások kezdték ki, de az igazság oszlopa maradt. Megjövendölték széthullását, de minden generációban újakkal szaporodik létszáma. Minden faj, nép, szociális réteg, korosztály és egyéb szempontok szerinti csoportokban igazolják gyermekei Jézus feltámadását. »Krisztus feltámadott, igen, bizonnyal feltámadott!« Ez a keleti húsvéti köszöntés az első keresztyénektől maradt fenn nemzedékről nemzedékre, és ez több, mint egy szép szokás. Ez bizonyságtétel egyúttal az Úr mellett, aki a bűntől, haláltól és az ördögtől még ma is megment minket. R. Kriese A BŰN SÖTÉTSÉGE Nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett (Róm 1,21; lásd még Ef 4,18). A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg (Péld 4,19). A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt (Jn 1,10). Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszok voltak a cselekedeteik« (Jn 3,19). Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása (2Kor 4,3.4). KÜLÖNBSÉG? »Nincs különbség, mert mindnyájan vétkeztek és híjával vannak az Isten dicsőségének« (Róm 3,23). Nagy különbséget fedezhetünk fel egy közép-afrikai 10 esztendős gyermek és egy európai hasonló korú között. Az európai gyermek tudja, hogy a lemezjátszó karját hogyan kell leemelni. A szerecsen gyermek nem tudja. De hát különbség-e ez csakugyan, vagy nem? A mi elődeink postakocsival utaztak. Mi már autóval. Ez nagy különbség. De vajon mi ezért előbbre vagyunk-e náluk? Mi ismerjük az elektronikát, valami sejtelmünk van az ionokról és neutronokról, beszélünk fényévekről és holdutazásról. Megváltoztunk-e ezáltal? Felnőttebbek lettünk-e őseinknél, ha összehasonlítjuk magunkat velük? Miben különbözünk lényünkben tőlük? Ők még íjjal és nyíllal lőttek, mi pedig gépfegyverrel. A gépfegyver egészen más valami. De aki használja azokat, az is más? Miben áll a fejlődés? Ők bűnösök voltak. Mi ugyanúgy, ha nem még rosszabbak. Ők nem tudták magukat megváltoztatni. Mi semmivel sem jobban. Nekik szükségük volt Jézus Krisztusra, hogy megtisztuljanak bűneikből és megválthassa őket. Ugyanúgy szükségünk van nekünk is Oreá. Tekintsük hát a mi magasabb életszínvonalunkat valamivel szerényebben, ezzel szemben vizsgáljuk meg sokkal élesebben a mi gondolkozásmódunkat. Akkor világossá válik, hogy nekünk is meg kell térnünk, nehogy örökre elkárhozzunk. »Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem, sőt mondom nektek: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el« (Lk 13,4—5). - vi 38
