Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

bizonyítéka maga Jézus Gyülekezete. Vé­res üldözéseknek volt kitéve 2000 esztendő alatt. Ennek ellenére legyőzhetetlennek bizonyult. Hamis tanítások kezdték ki, de az igazság oszlopa maradt. Megjövendöl­ték széthullását, de minden generációban újakkal szaporodik létszáma. Minden faj, nép, szociális réteg, korosztály és egyéb szempontok szerinti csoportokban igazol­ják gyermekei Jézus feltámadását. »Krisztus feltámadott, igen, bizonnyal feltámadott!« Ez a keleti húsvéti köszöntés az első keresztyénektől maradt fenn nem­zedékről nemzedékre, és ez több, mint egy szép szokás. Ez bizonyságtétel egyúttal az Úr mellett, aki a bűntől, haláltól és az ördögtől még ma is megment minket. R. Kriese A BŰN SÖTÉTSÉGE Nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutot­tak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett (Róm 1,21; lásd még Ef 4,18). A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg (Péld 4,19). A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt (Jn 1,10). Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világos­ság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszok voltak a cselekedeteik« (Jn 3,19). Ha pedig nem elég világos a mi evangéliu­munk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetle­nek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világossá­gát, aki az Isten képmása (2Kor 4,3.4). KÜLÖNBSÉG? »Nincs különbség, mert mindnyájan vét­keztek és híjával vannak az Isten dicső­ségének« (Róm 3,23). Nagy különbséget fedezhetünk fel egy közép-afrikai 10 esztendős gyermek és egy európai hasonló korú között. Az eu­rópai gyermek tudja, hogy a lemezját­szó karját hogyan kell leemelni. A szere­­csen gyermek nem tudja. De hát kü­lönbség-e ez csakugyan, vagy nem? A mi elődeink postakocsival utaztak. Mi már autóval. Ez nagy különbség. De vajon mi ezért előbbre vagyunk-e ná­luk? Mi ismerjük az elektronikát, valami sejtelmünk van az ionokról és neutro­nokról, beszélünk fényévekről és hold­utazásról. Megváltoztunk-e ezáltal? Felnőttebbek lettünk-e őseinknél, ha összehasonlítjuk magunkat velük? Mi­ben különbözünk lényünkben tőlük? Ők még íjjal és nyíllal lőttek, mi pedig gép­fegyverrel. A gépfegyver egészen más valami. De aki használja azokat, az is más? Miben áll a fejlődés? Ők bűnösök voltak. Mi ugyanúgy, ha nem még rosszabbak. Ők nem tudták magukat megváltoztatni. Mi semmivel sem jobban. Nekik szükségük volt Jé­zus Krisztusra, hogy megtisztuljanak bű­neikből és megválthassa őket. Ugyan­úgy szükségünk van nekünk is Oreá. Tekintsük hát a mi magasabb életszín­vonalunkat valamivel szerényebben, ezzel szemben vizsgáljuk meg sokkal élesebben a mi gondolkozásmódunkat. Akkor világossá válik, hogy nekünk is meg kell térnünk, nehogy örökre elkár­­hozzunk. »Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizen­nyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben la­kik? Nem, sőt mondom nektek: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el« (Lk 13,4—5). - vi 38

Next

/
Thumbnails
Contents