Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám

Kérdés: Lehet-e hinnünk a Jézus feltáma­dásáról szóló hírnek, még ha ez ellenkezik is értelmünkkel? Amit az Újszövetség Jézus feltámadásáról kijelent, aligha hihető a mo­dern ember számára. Felelet: A Szentírás arról tudósít minket, hogy Jézus feltámadásának 519 tanúja volt. 500 hívót említ az írás, akik egyszerre találkoztak a feltámadott Jézus Krisztus­sal, ami nyilván nem lehet 500 embernél egyidejűleg az érzékek játéka, beképzelés, hallucináció. A 12 apostol előtt különböző helyeken jelent meg Jézus. Mária és Mag­dalai Mária, az üres sírtól visszatérve az angyal üdvözletét akarták az apostoloknak tolmácsolni, és az úton találkoznak Vele. Ugyanígy két tanítvány, akik Emmaus felé tartanak Jeruzsálemből; Jakab, az Úr test­vére ugyancsak látta, és végül maga Pál apostol tesz bizonyságot arról, hogyan je­lent meg neki Damaszkusz városkapuja előtt. Miért ne kellene ezeknek az embereknek hinnünk, különösen mikor Péter és János készek voltak az életüket is feláldozni a bizonyságért. így mondták: »Nem mulaszthatjuk el, hogy ne beszél­jünk arról, amit láttunk és hallottunk.« Mindig azt az ellenvetést hozzák fel, hogy az apostolok összebeszélt manővere volt az Uruk feltámadásáról szóló mese. Ez a tény még hihetetlenebb lenne, mint maga a feltámadás ténye. Hazugság érdekében éltek volna tiszta, szent életet a keresztyé­nek? Hazugság miatt vállalták volna ké­sőbb a mártírhalált? Miként Keresztelő Já­nos halála után mindjobban feloszlott ta­nítványainak serege, Jézus halála után is, a megriadt, szétfutott tanítványok sohasem gyülekeztek volna ismét össze és nem hir­dették volna olyan meggyőző erővel a feltámadás örömüzenetét, ha ez nem lett volna igaz. A legnagyobb bizonysága azonban Jézus feltámadásának az üres sír. Római kato­nák őrizték a sírt, amely elé hatalmas kő volt hengerítve, lepecsételve. A legegysze­rűbb módja lett volna ennek a kellemetlen hírnek a megcáfolása, ha előmutatják Jé­zus holttestét a főpapok. Ám a sír üres volt, és a katonákat megvesztegették, hogy terjesszék el a még hihetetlenebb hírt: a tanítványok a fegyveres katonákkal szembeszegülve ellopták Jézus holttestét. Ám az üres sírban a rendezett lepedők, az összegöngyölt keszkenő helyzete nem a sebtiben történő lopást igazolják. Hogyan lopták volna el azok az apostolok, akik gyáván menekültek Jézus elfogatásakor és bezárkóztak házukba a zsidóktól való féle­lem miatt. Mt 27,53 szerint szentek támad­tak fel és mentek be Jeruzsálembe Jézus feltámadása után. Első zsenge volt Jézus, utána az övéi. Jézus anyja, testvérei nem hittek benne életében, ám feltámadása után ott vannak az apostolokkal együtt és várják a Szent Szellem kitöltését. Hogy mennyire tudták a tanács tagjai, hogy igaz a katonák vallomása, igazolja magatartá­suk az apostolokkal szemben, akiknek a bizonyságát nem cáfolják meg (Csel 4,18), ami pedig kézenfekvő lett volna hazugság esetén. Ám az első keresztyéneknek nem­csak az volt a köszöntése: Feltámadott, bizonnyal feltámadott! - hanem nagy erővel tettek bizonyságot Jézus feltámadá­sáról, ezrek előtt Jeruzsálemben, amit je­lek és csodák kísértek (Csel 2,32, 4,33). Jézus még életében vallotta Jn 10,18-ban: Az ember Fiának van hatalma az Ő életét letenni és újra felvenni. Az Ó életét nem vette el senki, önként tette le az Atya kezébe. Haláláról és feltámadásáról nem­csak az ószövetségi írások jövendöltek, amelyeknek be kellett teljesedniök, ha­nem az öngyilkos Júdás helyett úgy válasz­tanak az apostolok egy tizenkettediket, hogy az velük együtt tegyen bizonyságot arról, amit saját szemeivel látott. Végül Jézus feltámadásának a legnagyobb 37 KÉRDÉS - FELELET

Next

/
Thumbnails
Contents