Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
Csaknem vakok »Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!« (Ján 12,36). A fizika tanítása szerint a fény nem más, mint elektromágneses hullám. A színkép az elektromos áram legkisebb rezgésétől kezdve a legnagyobb kozmikus sugárzásig tart. Közben találhatók a rádió-, hő-, fény-, ultra viola-, röntgen- és gammasugarak. Az infravörös és az ultraviola sugarak között található az a kis terjedelem, amit szemünk érzékelni tud. Ha az elektromágneses színképet lineárisan fel tudnánk jegyezni, akkor az egy 483 000 kilométer hosszú skálára férne rá. A szemünk által érzékelhető rész ebből csak 2,5 cm-t tenne ki. Tulajdonképpen tehát szinte vakok vagyunk. Érzékeléseink céljából rászorulunk olyan segédeszközökre, mint az oszcilloszkóp, mikroszkóp, teleszkóp. Ugyanígy van ez a lelki-szellemi téren is. Természettől fogva csaknem vakok vagyunk. Isten azonban szeretné a hit ajándékát adni nekünk, és ezzel olyan területet megnyitni, amelyről eddig halvány fogalmunk sem volt. Az első, amit meg akar nekünk mutatni, az önmaga, a hatalmas Isten és ítélete felettünk, bűnös teremtményei felett. Ha ebbe őszintén beleegyezünk, akkor megajándékoz minket Fiának, Jézus Krisztusnak végrehajtott váltságművébe vetett hittel. így Igéje és a hit által szívének nagy szeretetét és jóságos elgondolását ki akarja nyilvánítani az emberek számára. Ha őszinte szívvel elkezdjük a Bibliát olvasni, akkor csodálatos dolgokat fedezünk fel abban. ENEK A CSERESZNYEFÁRÓL A cseresznyfáról szól az énekem, ablakunkra árnyat sűrű lombja vet, a cseresznyefán egy fekete rigó bujkál az ágak megett. Repülnek az évek, sokszor hull a lomb, de tavasszal újra tenger rügy fakad, s a sziromhullásban állunk boldogan virágzó ágak alatt. Valamikor régen hárman álltak itt, ámde kettejéről senki sem evett mosolygó gyümölcsöt, így maradt csak ő áldásul három helyett. Hajdanán az udvar szebb volt, tágasabb, rügyfakasztó fény is bőven érkezett, azóta beépült, s kint rekedt a nap, felülről lát csak eget. Ám lehet a sorsa bármi mostoha, fényesőre lombja sóvárogva vár, s ég felé sietve nő, csak egyre nő, hisz ott még van napsugár. Már fejével újra fénybe érkezett, már hegyén gyümölcse újra megterem, hirdeti a boldog, termő életet, mely áldott és végtelen. A cseresznyefától megtanultam én: fölfelé visz utunk, meddő életünk úgy terem gyümölcsöt, hogyha fénybe ér, célunkhoz úgy érkezünk. Hogyha gyilkos árnyak elborítanak, fölfelé igyekvő vágyunk lel utat. A cseresznyefával így igyekszem én, s meglátom majd az URAT. 34
