Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám

dolva mondja Jahvénak: »Hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?!« (2Móz 4,1-7). Jahve ezt az érvelést elfogadja és két nagy jelt ad néki: a kígyó megérintését és a leprát - a Sátán és a bűn szimbólumait - »így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR«. A Csel 26-ban ugyanezt a kifejezést találjuk Krisztussal és Pállal kapcsolatban.

»Ha ugyan (egyáltalán) hallottatok . . .« Hogyan és mikor hallhattak a levél olvasói »az Isten üdvözítő rendjéről«, Isten kegyelmének erről az új háztartásáról? A Csel 28,30-ban olvashatjuk Pálról: »0 pedig ott maradt teljes két évig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték«. A két év alatt sok testvér kereste fel (Timóteus, Epafróditusz, Epafrás, stb), és ezek szóban és írásban elvitték mindenfelé az új kijelentést. Pálnak ez a kérdése: ha egyáltalán hallottatok . . .? ma is igen aktuális minden hivő felé. Hallottunk egyáltalán a kegyelem háztartásáról? Megértettük egyáltalán, hogy mi ez az új isteni »üdvözítő rend«? A keresztyénség, de még a hivő gyülekezetek, közösségek állapota is azt mutatja, hogy igen keveset vagy semmit. A judaizmus teljesen átitatta a keresztyénséget, mert a különböző háztartásokban adott kegyelmet egy tálba borogatták össze. Törvényeskedés, külsőségekhez, szertartásokhoz, formákhoz való ragaszkodás, szektás elzárkózottság és lelkies rajongás, a jó cselekedetek és a kegyelem mindent felülmúló nagyságának helytelen értelmezése és szerepe a hivő gyakorlatban, mind-mind egy tálba öntve. Pál pedig itt is kihangsúlyozza: Ez nektek, a nemzeteknek, a ti javatokra adatott. Ne másszunk át a szomszéd kertjébe gyümölcsöt lopni; azaz, ne vegyük el és alkalmazzuk magunkra az Izráelnek adott javakat és ígéreteket. Számunkra, a Gyülekezet számára Isten sokkal jobbról, többről gondoskodott - éljünk vele.

Ha meg akarjuk érteni a 3,3-8 versek üzenetét, akkor első helyen arra kell felfigyelnünk, hogy itt két titokról van szó: a Krisztus titkáról és a titokról. A kettő nem azonos. Ezt írásjelekkel választhatjuk el egymástól a szövegben, így a benne levő látszólagos ellentmondás is megszűnik. Például, ha eddig titok volt és csak Pálnak jelentetett ki, akkor miért írja az 5. versben: »ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak«. Az írásjeleket így tehetjük ki (megjegyezve természetesen, hogy az eredeti kéziratokban nem voltak írásjelek!): »kijelentésével ismertette meg velem a titkot« - a folytatás zárójelbe kerül - »(ahogy előbb röviden megírtam . . . hogyan értem a Krisztus titkát .. . kijelentette szent apostolainak és prófétádnak)« - és most folytatódik a harmadik vers üzenete a zárójel után kettősponttal -: »a Lélek által: hogy tudniillik a pogány ok . . .«, azaz pontosan visszaadva a görög szöveget, kettőspont után: »szellemben a nemzetek . . .« Láthatjuk, hogy a görögben hiányzik az a határozott névelő a szellem szó előtt; azután a hogy tudniillik sincs az eredetiben. Ezek a betoldások abból adódtak, hogy a fordítók sem értették meg az Ige üzenetét és így oldották fel a feszültséget.

»A Krisztus titka« a lMóz 3,15-től kezdve fokozatosan tárult ki a Szentírásban, míg Pál nemzedéke apostolainak és prófétáinak adott kijelentésekben elérte csúcspontját. »A titok«, amiről az Efézusi levél első két fejezete szól, valóban titok volt Pál római fogságáig, és akkor »kijelentés útján ismertette meg« vele (3.v.). A titok »Istenben« volt elrejtve (3,9) »örök idők (eonok vagy világkorszakok) és nemzedékek óta«, és kijelentetett - nem az apostoloknak és prófétáknak, hanem - »az ő szentjeinek« (Kol 1,26). Ezt komolyan kell vennünk. »A titok« megértését a Szentírásnak csak azon könyveiben kereshetjük, Pál azon leveleiben, melyeket a római fogságból írt. Ha megpróbáljuk az Ige más üzeneteit, helyeit a titok vagy kegyelem háztartására ráhúzni, még csak szimbolikusan is, ezzel a zavart és meg nem értést növeljük. A kinyilatkoztatott titokból újból titkot csinálunk.

22