Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
koztak volna vele a tanítványai? Kétszerháromszor is megnézte őket - aludtak. Egyedül mondta el imáját, senki nem segített neki. Ma is egyedül teszi ezt. A küzdelmet a bűnnel egyedül vívta meg. Befejezte imáját és tudomásul vette, hogy ki kell ürítenie a keserű poharat. Azért volt rendíthetetlen békessége az elfogatáskor, kihallgatáskor, megcsúfoltatáskor, megveretéskor, mert megharcolta a Gecsemánéban a harcot. A görög világban a halálraítéltnek odaadtak egy méreggel telt poharat és azt kellett meginnia. Jézus pohara sokkal keserűbb volt, mert nem egyfajta méreg volt benne. Amikor a kereszten azt mondta: Szomjúhozom! - neki, aki annyi jót tett másokkal -, méreggel kevert ecetet adtak inni. Nem mondhatja tehát az ember azt sem. hogy a kereszten segített Jézusnak. Az első kert főhőse: Ádám, aki elbukott - a második kert hőse Jézus, aki nem bukott el. Az ember, akivel Jézus annyi jót tett, Őt itt elfogta, megkötözte és kivitte a második kertből. Őt nem Isten küldte ki onnan, hanem az ember vitte ki és megnyílt a harmadik kert. Vállalta ezt is. Bement és ott megfeszítették! Kiisza az utolsó kortyot! Panasza nincs! Itt is az Atyával beszél: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!« Ellenségeit Isten elé hozza. Velük sem beszél már. Az egyik gonosztevő szidja és kételkedik Benne, gúnyolhatják és szidalmazhatják Őt az írástudók, de Ő nem beszél velük, csak az Atyához van még szava: »Atyám, a te kezedbe teszem le az én szellememet!« Akármilyen keserű volt a pohár, az Atyától nem szakadt el. A harmadik kertben az üdvösségről csak két emberrel beszélt Jézus: egy férfivel és egy asszonnyal, Ádámnak egy fiával és Évának egy leányával. Mindkettő megvetett bűnös volt. A férfi így szólt: »Uram, én bűnös vagyok, megérdemlem a halált, de te semmi méltatlan dolgot nem cselekedtél. Van egy kérésem: Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te országodba.« És jön a szó Ádám egy el-Dicsér az ég, dicsér a föld Dicsér az ég, dicsér a föld, Lényed melyet úgy áld, betölt, zengő madár, zúgó vihar, nyíló virág, fény, mely kihal. Dicsér a szó, a gondolat, a háladal, mi fölfakad, a hit, a tett, ha Rád mutat, csodáidon az ámulat. Dicsér gyerek, felnőtt s az agg, én is velük hadd áldjalak, mert IGE vagy, KI szívig ér, s kegyelmet adsz kegyelmedért. F. L. esett fiához: »Ma velem leszel a paradicsomban!« Be van fejezve a párbeszéd, és a harmadik kertben üdvözül Ádámnak egy elesett fia. Jézus meghalt, begöngyölték zsidó szokás szerint. Közeledik a zsidók ünnepe, a közelben van egy új sír, abba teszik. Még senki nem volt ebben a sírban eltemetve. Ebben az üres sírban egyedül Jézus teste volt. Itt a harmadik kertben egy asszony bukkan fel. Hajnalban egy asszony keresi az eltemetett Jézus testét. Ó megelégszik a halott Jézussal is, de üres a sír. Valaki megszólítja: Kit keresel? Jézust keresem - hová tettétek? Elviszem Őt, mutasd meg, hol van. A válasz: Nincs itt, feltámadott. Mária szomorúan keresi tovább. És az első, akinek a feltámadott Jézus megjelenik, az éppen ez a magdalai Mária volt, Évának ez az elesett leánya. Amikor összetalálkozik Jézus Máriával, megkérdezi: Mit sírsz? Mert Mária, aki a harmadik kertben van, sír. Mária sírva keresi Jézust, akit meg is talál. »Én vagyok az« - mondja neki Jézus. Azután így szól Jézus: »Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez!« Helyreállt tehát a kapcsolat, mely az első kertben megszakadt. Vállalom - mondja Jézus Máriának, hogy testvéretek vagyok. Engem 12
