Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
mindenről, de mi most csak a lényegesre fordítsuk figyelmünket. Az első kertben Isten mindent elrendezett az emberrel. Harmóniában, közösségben, szentségben, békességben élt az ember Istennel és a természettel. Teljes békességben indult el, de a fellázadt angyal, Lucifer megjelent és megzavarta ezt a szent közösséget. Ne feszegesse és ne bölcselkedjen senki, hogy miért jelenhetett meg Lucifer, a Sátán, Isten teremtése helyén. Annyit kijelentett Isten, hogy a fellázadt angyalokat kivetette. Istennek megvolt a terve már akkor, amikor az angyalok fellázadtak. A teremtés- és az üdvtörténet nem itt kezdődik az első kertben, hanem fent a mennyben, ahol a lázadás történt. Amit az Édenkertről olvasunk, az az üdvtörténet kezdetén van, de nem ez az első szó. Azt Isten fent a mennyben mondotta ki. Isten kiűzte az embert az Edenkertből és megmondta neki, hogy halálnak halálával hal meg. Megmondta azt is, hogy ezentúl csak fáradságos munkával, verejtékkel terem neki a föld gyümölcsöt, mert az magától csak tövist és nádat terem. Ezekért nem kell munkálkodni. Az Jézus kérdi Jézusod ma kérdi tőled: Kész vagy-e szolgálni Őt, vagy hamisgyöngy után futva vesztegeted az időt? Erőddel oly büszkén kérkedsz - Jézusodról szólni félsz? Szégyellve hű Megváltódat, üdvöt Tőle hogy remélsz? Egykor lehull majd az álarc, mit megtapsol a világ, Krisztus lángtekintetéből világosság hull reád. Emberek kegyét keresve forgó szélkakas ne légy, fénye-sója a világnak: megváltozott személyiség! S. J. asszonynak pedig megmondta, hogy fájdalommal szüli magzatát és sok nehézség között éli le az életét. Isten kiűzte az embert az Édenkertből és lezárta a visszavezető utat. Oda az ember többet vissza nem mehetett. Mindnyájan itt születtünk az Édenen kívül. Isten beszélt az emberhez az Édenen kívül is. Szólt Adámhoz, Káinhoz, Nóéhoz, Ábrahámhoz, Izsákhoz, Jákobhoz és a többiekhez is. Nem hagyta magára az embert, ősi kijelentéseket adott neki. Sokan feszegetik, hogy a keresztyénség innen származik-e vagy Jézus Krisztustól. A keresztyénség Istentől származik. Gyökerei lenyúlnak az őskijelentésig is. Jézus rá is tette ezekre a kezét; beszélt Nóéról, Jákóbról stb. és tudta, hogy a hajszálgyökerek ide nyúlnak le. Ezt nekünk is szem előtt kell tartanunk. Összefüggés van az O- és Újszövetség között, mert mindkettőben Isten szólt. Isten sokszor és sokféleképpen szólott, mint a Zsidókhoz írt levél írója mondta. A második kert már az Újszövetségben van: ez a Gecsemáné kertje. Itt Jézus a főszereplő, akit az írás második Ádámnak is nevez. Jézus bement tanítványaival a második kertbe. Jézus tanítványait, akikkel három évig együtt járt, csak arra kérte, hogy imádkozzanak, amíg Ö távolabb megy imádkozni. Eddig csak beszélt az emberekhez tanításokban, példázatokban, gyógyított lelki, testi sebeket, de most közbelépett az emberért. Most nem az emberrel tárgyalt. A második kertben a második Ádám istennel beszélt - azt tette, amit az első Ádám nem tett meg. A második Ádám Istennel beszélt az elesett emberről. »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár, hogy kiigyam a bűnös emberiségért. Én kiiszom, ha ez a Te akaratod.« Jézus tusakodása itt a legnagyobb fokú. Jézus ezt a bűnös emberért tette. Ő az Atyával beszélt. Kérte tanítványait, hogy segítsenek neki ebben a harcban, a tanítványok azonban elaludtak. Miért nem kapta meg Jézus ezt a kis együttérzést sem, hogy együtt imád11
