Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
Karácsonyi győzelem Jézus azért jött, hogy a föld bűnös békétlenségében - üdvös békétlenségen át - igazi békességet teremtsen. Békességet Isten és ember közt éppen úgy, mint ember és ember között. Az ő nevét »Békesség Fejedelmének« nevezik, és О valóban az. Hatalmas arra, hogy békességet teremtsen a legnagyobb ellenségek között is. I. Ottó császárnak uralma kezdetén nehéz küzdelmei voltak, különösen az ellene lázadó testvérével szemben. Már kétszer is megbocsátott ugyan Henriknek, de az harmadszor is összeesküvést szított ellene. Húsvét ünnepén akarták őt megölni Quedlinburgban. Tervük azonban kipattant és a császár haragja olyan féktelen lett, hogy kegyelemről hallani sem akart többé. A hálátlan testvért halálra ítélték. Csak annyi időt kapott az ingelheimi börtönben, hogy bűnös tettét és életét megbánhassa. Közeledett a 941. év karácsonya. Most is a legnagyobb pompával ünnepelték. Ottó teljes császári fényben ül a frankfurti dómban. Kezdődik a karácsonyi vecsernye. A császár szívétől azonban távol maradt az öröm. Az áldatlan testvérharcra gondol s Henrik közeledő kivégzésére. Amint így elgondolkozik és gyötrődik, felhangzik az imádságra hívó Ige. Térdre borulnak, nyomban utána a karácsonyi evangéliumot olvassa a pap a Megváltó kegyelemteljes születéséről. Eközben hirtelen megnyílik a templomkapu és egy férfi fut be bűnbánati ruhában, mezítláb. Átfurakodik a tömegen és a császár előtt térdre veti magát. Ottó feltekint és felismeri az ismételten életére törő, lázadó testvért, aki kegyelemért, bűnbocsánatért esedezik. A császár arca kemény és merev amint felel neki: »Kétszer is megbocsátottam néked, de eljátszottad a kegyelmet. Az ítéletet végre kell hajtani!« Nyugtalan csend üli meg a dómot. Henrik arca holtsápadtra válik. Ebben a szorongató csendben azonban hirtelen szelíd és ünnepélyes szó hangzik fel az oltár felől. A pap megindultan olvassa Máté 18-ból: »Akkor Péter odament hozzá és ezt kérdezte tőle: Uram, ha vétkezik ellenem a testvérem, hányszor bocsássák meg neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Azt mondom neked, hogy nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer is.« Az Üdvözítőnek erre a határozott szavára és Betlehem mezejének imént elhangzott angyali békesség-evangéliumára megtörik a jég Ottó szívében. Sírva emeli fel Henriket a földről és örömtől ragyogó arccal öleli a keblére. Ólomsúlyú teher szakad le minden szívről és csodálatos újjongással hangzik fel és tölti be a dómot a kórus éneke: »Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek.« Mint mennyei felelet zendül meg utána az Ige: »Békesség a földön és az emberekhez jóakarat.« Ottó most győzte le igazán a testvérét, amikor győzött felette a neki is megszületett Jézus Krisztus. Ettől kezdve teljes békesség volt köztük. Egy szív és egy lélek lettek. Mintha csak ketten együtt kormányozták volna az országot egész életükön át. Vajon a békesség Fejedelme nem kíván-e beleszólni a te életedbe is, - nem kíván-e beleszólni a te valaki felé békétlen, szeretetlen indulataidba? A békesség karácsonyi evangéliuma hozza el az idvességes »békétlenséget«, és ne is engedjen az nyugtot, amíg hálásan elégedett nem leszel Istennel szemben és szeretettel nem békélsz meg azzal az emberrel is, akire a legnehezebb gondolnod. Enélkül kizárod magad a karácsonyi evangéliumból. Ne feledd el: Ő úgy bocsát meg, amiképpen mi megbocsátunk . . . Gondolj Őreá, aki azért született meg, hogy békességünk büntetését magára vegye; Óreá, aki vére árán akar megbocsátani most is - vagy most először - neked.
