Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
ember boldogságát! Bár helyét földrajzilag is megjelöli a Biblia valahol Európa-Ázsia-Afrika határán, az Éden lényegében az Istenközelség helye és állapota, az ember őseredeti, teremtésbeli rendeltetése. Az édenkerti leírásban az emberi életnek Isten által megszabott örök normáit kapjuk. Munkája nyomán éljen az embers s uralkodjék a természet erői fölött. »Hajtsa uralma alá a földet, művelje a kertet. « Az Édenkert nem volt tétlen örömökkel teljes, henye »Tündérország«, ahol a sültgalamb az ember szájába repült, s nem büntetésül szakadt az emberre a munka. A bűneset története előtt olvassuk a munka parancsát. »Hajtsátok uralmatok alá!« E szóban minden civilizáció, technika, kultúra, tudományos kutatás csírája benne van. És »őrizze« a kertet az ember, amelyben a fák »szemre kívánatosak és eledelre jók.« A szépérzék létjoga és megszentelése ez. Őrizzük a kertet: a szép világot, a világ szépségeit, melyekkel Isten megajándékozott. Isten a káoszból kozmoszt teremtett. Ne tegye az ember a kozmoszt ismét káosszá! »Ezt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.« Félreértés azt gondolni, hogy Isten eltiltotta az embert a tudástól. Itt nem általában a tudásnak, hanem a jó és rossz tudásának a fájáról van szó. Vagyis arról, hogy ki szabja meg az erkölcsi normát az ember számára. Isten-e vagy ó maga? Jaj neki, ha a jó és rossz tudásának kérdését, vagyis az erkölcsi mértéket az ember kiveszi Isten kezéből! Ki mondja meg az embernek, mi a jó és mi a rossz, ha nem Isten? Saját lelkiismerete, vágyai, gőgje, hiúsága, a köz érdeke? - A hitleri fasizmus idején a német SS-katonák is azt hitték, hogy lelkiismeretük szerint a német nép érdekeit szolgálják azzal, ha minél több zsidót elgázosítanak. Jaj a világnak, ha erkölcsi ítéletében függetleníti magát attól, amit Isten mond jónak vagy rossznak számára! Erre általában felmerül a kérdés: miért teremtette Isten az embert olyannak, hogy dönthet, választhat, hogy szakíthat a fáról? Azért, mert Isten egy szabad, gondolkodó lényt állított önmagával szemben! A szeretetnek úgy van értelme, ha önkéntes. A kényszerített, nem szabad döntésből származó szeretet nem is szeretet. Isten nagyon megbecsülte az embert, amikor a szabad döntést lehetővé tette. Ez a szabadság a szeretet valódiságának feltétele. Itt látjuk, milyen nagy dolog: embernek lenni! 6. A BŰN TITKA 1 Mózes 3,1-13 Minden időben foglalkoztatta az embert a kérdés: Miként jött ide a bún ebbe a világba és miként jutott olyan lavinaszerű eláradásra, hogy hamarosan az egész világot betöltötte? Mi a magyarázata a bűnnek? Hiszen valami irtózatos törés történt ebben a világban! A világ nem olyan, amilyennek Isten teremtette. Ádám-Éva és a kígyó történetében nem csupán valami ősi és egyetlen esetet mond el Isten Igéje, hanem azt is, hogy a mindenkori ember a mindenkori kísértésben hogyan szokott elbukni. »A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál...« A gonosz ebben a világban titok. A kígyó a gonosz hatalom jelképes alakja. A Biblia itt nem magyaráz fölöslegesen, hanem egyszerűen megállapítja, hogy létezik egy ravasz, gonosz hatalom ebben a világban. Megjelenik mint ellenség és akcióba lép. Megfújja a riadót: Emberek vigyázzatok, itt az ellenség, a kígyó! Bűnre akar csábítani a Biblia héber s görög szava szerint: céltévesztésre. Hogyan is? Először kérdőjelet rajzol Isten szava mellé. »Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?« Csakugyan szeret minket, törődik velünk, javunkat akarja? Először meghamisítja a Kísértő az Isten szavát, aztán nyílt támadásba megy át. »Dehogy haltok meg!« Nem kell komolyan venni a büntetést, az ítéletet! És jön a ragyogó ígéret: »Olyanok lesztek, mint az Isten!« Függetlenítsd magad Istentől, ne élj gyámság alatt! Csodálatos távlatok nyílnak meg előtted, »isteni« életlehetőségek, ha Isten parancsától, mely boldogságodnak útjában áll, függetleníted magad! - »S az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa.« Ki ne ismerné a csábítás erejét: az egy valami, ami nekem tilos, az izgat, amiatt vagyok boldogtalan, pedig egyébként olyan boldog lehetnék. A kísértő úgy állítja be magát, hogy ő többet akar adni, mint az Isten. 93
