Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

3. A TEREMTÉS HETEDIK NAPJA 1 Mózes 2,1-3 »Isten megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten, egész alkotó és te­remtő munkája után.« A hatodik nap után jön a pihenésnek, nyuga­lomnak a napja. Isten gyermekeit nemcsak arról lehet megismerni, hogy becsületeseb­ben dolgoznak, mint a többiek, hanem még inkább arról, hogy a hetedik napon le tudják tenni a munka szerszámát. A pihenésben nem dőzsöl, hanem elcsöndesedik, Istent dicsőíti. Isten végső terve az, hogy az embe­rekkel közli a saját életét. És az Ő életében ilyen ritmus van: Időnként alkot, kifelé fordul - időnként megnyugszik, önmagában él. Amikor az ember le tudja tenni a munka­szerszámot és tud gondolkozni, tudja a vég­ső nagy összefüggéseket keresni és tud Isten előtt meghódolni, akkor lesz Isten gyermekévé. Ehhez kell a 6+1 -nek a törvé­nye. Ha életünkből elveszett a hetedik nap, ezzel elveszett az isteni élet. 4. FÉRFIVÁ ÉS NŐVÉ TEREMTETTE ŐKET 1 Mózes 1,27-28; 2,18-24 Férfi és nő együtt alkot egy emberpárt. Egy­mást kiegészítve, egymást segítve valósít­ják meg az emberi életet. Egymásra vannak utalva, életük egymás nélkül töredékes. Ádám és Éva története a mítosz műfajának nyelvén - társadalmi változásokon túlmenő­en - Isten eredeti gondolatát mutatja, férfi és nő kapcsolatára nézve. És minden, Isten akaratához igazodó házasságra nézve. »És mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni.« A szerelem azt jelenti, hogy egy férfi vagy nő ráébred arra, hogy nem teljes az élete, valami hiányzik belőle, s elindul megkeresni életének azt a hiányzó másik felét, a párját. »Alkotok neki segítőtár­sat, hozzá illőt.«Isten az, aki alkotja, szerzi a társat. A házasság legmélyebb alapja nem a szerelem, a megszokás, az anyagi érdek, nem is a szeretet, hanem a hit, hogy Isten akaratából vagyunk egymáséi. Isten kezéből kaptuk egymást, Isten akarta, hogy találkoz­zunk és eggyé váljunk! Minden házasság akkor van igazán megkötve, ha a házasfelek hitben felismerik: Isten rendelt bennünket egymásnak, és ezt elvállaljuk. Hozzá illő társ azt jelenti, hogy az ember hármas felépítettségének megfelelően: testi kapcsolatban, szerelemben - lelki téren ér­telmi, érzelmi, akarati összehangolódásban, - és szellemi vonatkozásban is: hitben, Istennel való kapcsolatban, együtt az Úr előtt, az Úr szolgálatában és dicsőíté­sében. »Mély álmot bocsátott az Úr Isten az ember­re, s az elaludt. Akkor kivette az egyik oldal­bordáját, asszonnyá formálta és odavitte az emberhez.« »Álomban« kapta Istentől Évát a férfi, nem a szexualitás lázában, vad haj­szájában és felajzottságában, hanem a vá­rakozás csendjében. »Seb árán«, mert a férfinek is vállalnia kell, hogy »megsebesüljön« az élettárs válasz­tásánál. Neki is áldozatot kell hoznia, ne csak követelései legyenek. Finom, mélyértelmű jelkép, hogy Éva Ádám »oldalából vétetett«. Nem a fejéből: ne ural­kodjék az asszony a férfi felett. Nem is a lábából: a férfi se tekintse alacsonyabb ren­dűnek az asszonyt önmagánál. Nem is a vállából: ne az asszony hordja az élet min­den terhét, hanem az oldalából, ahol a szíve dobog! Hogy egészen mellette álljon, min­denben segítőtárs legyen, és bensőséges szeretetben egyesülve járják az élet útját. »És lesznek ketten egy testté.« Ketten alkot­nak egy új, elválaszhatatlan életegységet, eggyé ötvöződnek. Itt sem többnejűségről, sem válásról, hűtlenségről nincs szó, hanem Isten eredeti gondolatáról a házassággal kapcsolatban, amely egy férfinek és egy nő­nek holtig tartó, teljes életközössége. »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és ragaszko­dik feleségéhez.« Itt az oldás és kötés tör­vényszerűségét látjuk: »Elhagyja - ragasz­kodik. « A házasság isteni normája: Az eddigi köte­lékből kioldódni azért, hogy az ember alkal­mas legyen egy új fajta köteléknek a megkö­tésére. Dönt arra nézve, hogy egy egészen új, felelős, megmásíthatatlan szövetséget teremt. 5. AZ ÉDEN KERTJÉBEN 1 Mózes 2,8-17 Mikor Isten embert teremtett, egy kertbe he­lyezte ót. Édenkert héberül azt jelenti: gyö­nyörűség kertje. (A korabeli pogány míto­szok Paradicsomkertje csak az isteneké, ember számára tilos). Az Édenkertet Isten az ember számára te­remtette. Isten nem irigyli, hanem akarja az 92

Next

/
Thumbnails
Contents