Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
félünk a halál gondolatától, éspedig nemcsak a kínos meghalástól, hanem a halál utáni ítélettől is. Nincs ember, aki ne félne Istentől! Még aki tagadja is Istent, aki gúnyolja az istenhitet, titokban nem tud szabadulni az Istentől való félelemtől és az ítélettől való aggodalomtól. Milyen káros hatása van a félelemnek! A lelket állandó feszültségben tartja, és ez sokféle ideges zavart, különösen szívdobogást és gyomor-béibántalmakat okozhat. Éppen így vagyunk a gonddal is, ha elterjedtségét és az egészségre gyakorolt káros hatását nézzük. Milyen sok gondot okoz nekünk állandóan egészségünk, családunk boldogulása, népünk jóléte! Ezekhez járulnak még azok a gondok, amelyek a mi saját akaratunkból származnak. Szükségtelenül aggodalmaskodunk sok dologért, mert az nem úgy történik, amint azt magunkban elképzeltük. Ezek a gondok nagyon sokat árthatnak az idegeknek és a kedélyállapotnak! Amíg félénken aggodalmaskodunk, addig rosszkedvűek, nyugtalanok, izgatottak vagyunk. Tapasztalatból megerősíthetjük, amit az Ige mond: »Aki aggódik szívében, az levertté lesz« (Péld 12,25; új fordítás szerint). A kedves »én«-ért való aggodalom egyik következménye az aggódó önmegfigyelés. Mögötte ott szokott állni vagy az élettől való félelem - mert azt hiszi az ember, hogy nem képes megbirkózni vele -, vagy a haláltól való fé-Fohász autóvezetőkért Te, Ki a fénynek sebességet adtál, szárnyat sugárnak, szélnek, madaraknak, védd őket is, kik szélvészként szaladnak kocsijukon, a bajtól, annyi lett már... és annyi készül... Ne hagyd senki vesztét, ne legyen átok rajtunk a sebesség! Óvj és segíts, mert tökéletlen minden: a műszerek itt bennünk s gépeinkben! F. L. lelem. Az önmegfigyelés is nagy károkat okozhat az idegrendszernek. Aki állandóan csak a saját testére figyel és aggódik, hogy testi panaszai súlyos betegséget jelezhetnek, aki csak saját panaszairól beszél és alig érdekli más, annak meg kell tapasztalnia, hogy az ilyen félelmek csak még betegebbé teszik. De hogyan szabadulunk meg minden félelemtől és gondtól? Ehhez csak egyetlen út vezet: Vesd gondodat Oreá! Szabadulj meg a szükségtelen aggodalmaskodástól. Csak így nyugodhatsz meg, nem pedig úgy, hogy mohón vágyód az életet, vagy éppen menekülni igyekszel az élettől és minden olyan külső viszonyok közül, amelyek aggasztanak. A félelem valódi legyőzése csak Jézus Krisztus által lehetséges, aki a világ és a halál legyőzője (Jn 16,33). Csak az Őbenne és a kereszten történt engesztelő áldozatában való hit által, csak az Ő erős kezének megragadása és az Ő állandó jelenlétének bizonyossága által (Zsolt 23,4) vétetik el tőled a sorscsapásoktól, az emberektől és a haláltól való félelem. Ha a félelem rád nehezedik, nem akarnál Jézus Krisztus tanítványának bizonyulni (2Kor 6,4), aki állhatatos marad és nem engedi magát Isten szeretetétől elszakítani (Róm 8,35)? b) Bosszankodás és ingerültség Az ideges embernek a félelemnél és a gondnál is gyakoribb ismertető jele és egyben a legkülönbözőbb ideges zavaroknak az oka a bosszankodás és az ingerültség. Különösen a fej ereihez vezető idegek szenvednek a bosszankodásnál és az ingerültségnél, úgyhogy ez részben az arc sápadtságához, részben az egész fejben jelentékeny vértoluláshoz vezet. Szoktak beszélni egy megduzzadt harag-érről. Igaz, hogy a harag megrövidíti az életet. Amíg a bosszankodás inkább visszafojtott harag, ilyenkor az ember saját hibája miatt dühösködik, addig az inge-78
