Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
Az Úr meglátogat Uram, az élet rejtelem - titokzatosan itt vagy s jársz velem - jössz, mint halálos szenvedés, imára hívó ihletés, sötéten, mint a gyász, a könny, majd fényesen, mint halk öröm. Üdítő szóval reggelen, nappal mint gond és gyötrelem. S néha úgy ér hozzám kezed, hogy a szívem megvérezed. . . S mikor az este rám terül s pillámra álom nehezül, mosoly ragyog fel lelke men: ma sokszor voltál énvelem. Kutas Kálmán rültség kifelé észlelhető harag, amelynél az ember mások hibája miatt boszszankodik, és kedvetlenségét rájuk árasztja. Alapjában véve mindkét fajta harag az énközpontúság megnyilvánulása. Aki bosszankodik és ingerült, azt bizonyítja ezzel, hogy az énje áll a középpontban. Ha valamit rosszul csinált, azért bosszankodik, mert ezáltal kárt szenved vagy tekintélyében kárt vall. Ingerült lesz akkor is, ha a másik nem azt teszi, amit ő akar, vagy ha magát megbántottnak érzi. Mivel csak a saját akaratát vagy gondolatát tartja helyesnek, jónak, minden kicsiségben, amely útjába kerül, okot lát az izgalomra. Emellett képes magát úgy haragra lovalni, hogy kijön a sodrából. Többé nem tudja nyugodtan végiggondolni, hogy esetleg a másiknak is igaza lehet, hanem ellene szegül a vélt jogtalanságnak. A másik sajátosságait és hibáit nem tudja elhordozni. Csak a másikban lát hibát, holott az talán egy rosszul nevelt vagy beteg ember, aki csak sajnálatra méltó, vagy talán épp egy gyermek, akit alig lehet felelőssé tenni tetteiért. Ismét azt ajánlom neked: tedd boszszankodásodat és ingerültségedet, amelyek idegessé tesznek, Isten kezébe! Ez mindenekelőtt azt jelenti, kérd Istentől, mutassa meg neked ingerültséged igazi okát és ismerd el vétkedet Isten és az emberek előtt! Ha föladod a saját énedet és ha minden kellemetlent, ami téged ér, Istenre bízol, csak akkor szabadulsz meg minden izgatottságtól. Még ha az öröklés is az oka ennek az állapotnak, akkor is annál inkább megszabadulsz attól, minél inkább megtanulsz Istenre nézni. Gondold meg: Istennek még arról is tudomása van, amit elrontottál. Talán ismét nagyon büszke voltál, úgyhogy Istennek meg kellett aláznia, hogy elvegye a büszkeségedet. Vond le a tanulságot ebből, és bosszankodás helyett légy alázatos! És ha engedted, hogy felingereljenek, kérd ismét a józanságnak és a szeretetnek a Szellemét! Gondolj szüntelenül arra, amit Jézus kívánt tanítványaitól, hogy tanulják meg tőle a szelídséget és az alázatosságot és szeressék embertársaikat, hogy hoszszútűrők legyenek, és türelemmel hordozzák el hibáikat. A szeretet tekintettel van másokra, belegondolja magát azok helyzetébe, nem ütközik meg állandóan a gyöngeségeiken és tökéletlenségeiken. A szeretet mindent elfedez, mindent eltűr (1 Kor 13,7). A jóságosság elhordozza a másikat, és megbocsát minden megbántást (Kol 3,13). Ami fel akar izgatni, szemléld azt az örökkévalóság világosságában, ne vedd tragikusan a hétköznapok semmiségeit, hogy legyen a kicsi kicsinnyé! Csak így kerülhet a »nagy« az őt megillető helyre, és lesz igazán naggyá. Csak ezen az úton tanulod meg a bosszankodást és az ingerültséget mindinkább elhagyni. Szedhetsz bármennyi nyugtató gyógyszert, vagy igyekezhetsz más módon a nyugalmat és a jóságosságot elsajátítani, legföljebb átmeneti javulást tapasztalhatsz. Az egyetlen eszköz, amely állandó eredményt biztosít, az az Istenre tekintés és a Szent Szellemével való megteljesedés. 79
