Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

Dr. Alfred Lechler TEDD IDEGEIDET ISTEN KEZÉBE (3) III. A lelki eredetű idegesség Ha idegességről beszélünk, nemcsak a testi zavarokban megnyilvánuló ideg­­gyöngeségre gondolunk, legyen az szerzett vagy velünk született, hanem mindenekelőtt meghatározott lelki is­mertetőjegyekre gondolunk, mint pl. fé­lelem és gond, bosszankodás és inge­rültség, türelmetlenség és hajsza. A test és a lélek szoros összefüggésénél fogva ezek az indulatok a testre is ha­tással vannak, mégpedig minden szervre görcs alakjában. A legkülönbö­zőbb ideges panaszok fordulhatnak itt elő. Ezeknek az indulatoknak okai sokszo­rosan ugyanazok, mint a testi eredetű ideggyöngeségeké. Ezek azonban gyakran rejtve maradnak a tudatalatti mélységeiben. Ebben az esetben meg kell keresnünk az okot a lelki élet pon­tos kivizsgálása által. Mert csak akkor következhet be abból szabadulás, ha az indulat igazi okát feltártuk. Ilyen megismerés nélkül legföljebb csak át­meneti jobbulás vagy szabadulás áll be, és a visszaesés elmaradhatatlan. Mégis egyidejűleg hangsúlyozzuk, hogy a tudatalattiban horgonyzó indu­lat igazi okának felfedése nem egyedül csak a lelkigondozó vagy a lélekgyó­gyász orvos által történhetik, hanem a legtöbb esetben a Szent Szellem is el­végezheti ezt a munkát, aki — kivált Isten Igéje által - valódi lényünk tükör­képét tárja elénk. A Szentírás a Zsid 4,12 szerint megítéli a szívünk gondo­latait, indítékait és szándékait. Aki azért őszintén és imádkozva tudakozó­dik a Bibliában és aki a Szent Szellem munkája előtt a szívét megnyitja, an­nak Isten mind több és több világossá­got ajándékoz indulatainak hátterét il­letően. Ezért állandóan kérnünk kell szívünk megvilágosítását és legbelsőbb indula­taink feltárását, amint Dávid is cse­­lekszi e szavakkal: »Vizsgálj meg en­gem, ó Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg entern, és ismerd meg gondolataimat! Es lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen út­ja, és vezérelj engem az örökkévaló­ság útján« (Zsolt 139,23-24). Ha Jé­zus Szelleme, aki minket teljesen is­mer (Jn 2,24-25), betölt bennünket, akkor ismerjük meg magunkat is, mi­lyenek vagyunk a valóságban. Ezzel semmit sem mondtunk a mélylélektan ellen, amely egyes esetekben értékes munkát végez. Az azonban visszás lenne, ha a képzett pszichológus azt gondolná, hogy egyedül csak ő képes csalhatatlan bizonyossággal az emberi szív mélységeibe behatolni. Hogy olyan sok keresztyén a saját hibáival, gyöngeségeivel szemben vak, és igazi lényét nem ismeri, az elsősorban abból adódik, hogy keveset vannak csend­ben, hogy imádkozzanak és a Bibliát olvassák, vagy pedig újra meg újra megszomorítják engedetlenségük által a Szent Szellemet. Hogyan vezetheti a Szent Szellem minden igazságra őket, ha az isteni hangot nem akarják hallani és meghallgatni! a) Félelem és gond Nézzük meg most az egyes indulato­kat, amelyek az embert idegesnek bé­lyegzik. Az elsők ezek közül a félelem és a gond. Kevés olyan elterjedt nyo­morúság van, mint a félelem. Időnként minden embert kisebb vagy nagyobb félelem tölt el, még akkor is, ha mások előtt a nyugalom és a biztonság benyo­mását igyekszik kelteni. Mi a félelmünk tartalma? Nemcsak egy újabb világhá­borútól, atombombától, betegségektől, szerencsétlenségektől, gonosz ember­társaktól és akadékoskodó elöljáróktól, és sok más külső dologtól félünk, ha­nem pl. az elkövetett bűn tudata is, amelynek leleplezésétől tartunk, ál­landó félelmet okozhat. Kiváltképpen 77

Next

/
Thumbnails
Contents